1. Létszámnorma

A KSZ rendelkezését kötelezően be kell tartani, az nem ajánlásnak tekinthető. A KSZ rendelkezéseit a munka szervezésénél is alkalmazni kell és azokat munkaviszonyra vonatkozó szabálynak kell tekinteni. A szabályozás egyértelmű: a létszámnormára vonatkozó utasítást be kell tartani.
Megállapítható, hogy felperes [Németh Zsolt] alappal tagadta meg a munkavégzését, azaz a vonat továbbítását arra hivatkozva, hogy az a munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik.

 

2. Veszélyeztetés: Az utassérülés kockázatát csökkenti a vonaton szolgálatot teljesítő jegyvizsgálók száma!

Mások egészségének, testi épségének veszélyeztetése tehát a szakvélemény alapján bármikor előfordulhat attól függetlenül, hogy hányan teljesítenek szolgálatot, legfeljebb a veszélyhelyzeti szituációk száma csökkenthető több jegyvizsgáló esetén. A zsúfolt peron, a hajlított pályaíven megálló szerelvény, a vonat hossza tehát kockázatot jelentenek, ez azonban a veszélyes üzem jellegéből adódik. Ezek kialakulásának lehetőségét nem - legfeljebb előfordulásuk esélyét - befolyásolja a jegyvizsgálók száma, közvetlenül nem, csak közvetetten jelenthet fokozottabb veszélyeztetést.

 

3. A munkáltató nem háríthatja át saját felelősségét

A munkáltatónak kellett volna tehát oly módon összeállítani, megtervezni a munkaidő-beosztást, hogy az mind a jogszabálynak, mind a kollektív szerződéses szabályoknak megfeleljen, ennek felelőssége a munkavállalóra nem hárítható át."
Megállapítható, hogy a felperes [Németh Zsolt] nem szegte meg tájékoztatási és együttműködési kötelezettségét. Utóbbi kötelezettségét maradéktalanul teljesítette azzal, hogy napokkal korábban jelezte a vezénylőnek, hogy egyedül van beosztva, ezzel gyakorlatilag felhívva a figyelmet arra, hogy ez nem megfelelő. Utal a bíróság arra, hogy valamennyi tanú tisztában volt azzal, hogy a vonatra kettő jegyvizsgálót kell beosztani, ezért a felperes 6 nappal korábbi jelzésekor lehetősége lett volna még intézkednie alperesnek [MÁV-Start]. Az utasítás megtagadását is azonnal jelezte a munkáltatónak, amikor számára világossá vált, hogy a vonattal érkező kollégái sem kerültek beosztásra.

A bíróság nyomatékosan utal arra, hogy a munkaidő beosztás elkészítése, a munka megszervezése kizárólag a munkáltató feladata. A munkáltatónak kellett volna tehát oly módon összeállítani, megtervezni a munkaidő-beosztást, hogy az mind a jogszabálynak, mind a kollektív szerződéses szabályoknak megfeleljen, ennek felelőssége a munkavállalóra nem hárítható át. Alperes [MÁV-Start] készítette a munkaidő-beosztást, tehát tisztában volt azzal, hogy arra nem a KSZ-nek megfelelően került sor, felróható magatartására előnyök szerzése végett nem hivatkozhat, ennek felelősségét a munkavállalóra nem háríthatja át.