A Figyelőben megjelent interjút változatlan formában közöljük:

- Megkezdte működését a HUNGRAIL Vasútakadémia. Milyen céllal hozták létre?

Dávid Ilona: - A kezdeményezés alapvető célja a vasutasszakma vonzóvá tétele, hogy a különböző tovább-, illetve átképzésekkel segítse a munkatársak szakmai fejlődését, előrelépési lehetőségét, illetve mérsékelje a szakemberhiányt és az elvándorlást. A vasúti alágazat ugyanis hasonló utánpótlás-problémákkal küzd, mint más ágazatok. Ennek egyik oka a szakmunkásképzés korábbi átalakítása, illetve egyes vasutas- szakközépiskolák megszűnése, a másik oka pedig, hogy a jelentkezőknek rendkívül szigorú alkalmassági és szakmai követelményeknek kell megfelelniük, ami érthető, hiszen a vasút veszélyes üzem. Komoly kihívás továbbá a nyugdíjba vonuló dolgozók pótlása, a fiatalabb generációk elérése, motiválása. Úgy gondolom, hogy a HUNGRAIL - tagvállalatai és kapcsolatrendszere segítségével - hatékonyabban képes megszólítani a célközönséget, mint az egyes piaci szereplők külön-külön.

- Milyen módszerekkel lehet vonzóvá tenni a vasutasszakmát a fiatalok és a pályaváltáson gondolkodók számára?

Dávid Ilona: - Először is meg kell találni a kapcsolódási pontokat és a közös nyelvet. A fiatalok esetében a legfontosabb a figyelem, az érdeklődés felkeltése. "Ki kell nyitni a kaput", amelyen keresztül megmutathatjuk az általános és középiskolásoknak a vasút szépségét, a technikai, informatikai fejlesztéseket, azt, hogy ez már egy megújult környezet, amelyben élvezet dolgozni. Az élményszerzés után pedig már könnyebben érnek célba azok az információk, amelyek a pályaválasztás szempontjából hasznosak, így például hogy melyik középiskolát, szakirányt válassza az, aki később forgalmi szolgálattevő, felsővezeték-szerelő szeretne lenni. A vasúti munkakörök jelentős része ugyanis nem csupán érettségihez kötött, de államilag elismert, szakmai alapképzettség is szükséges. Persze nem csak a szakmai végzettséget adó középiskolák népszerűsítése a cél, az egyetemekkel is szorosabbra fűzzük az együttműködést.

- Mely munkaköröknél a legsürgetőbb az utánpótlás biztosítása?

Dávid Ilona: - A legnagyobb problémát a vasúti biztosítóberendezéseket karbantartó műszerészek hiánya jelenti, de a vasútvállalatok pályamunkásokat, tolatásvezetőket, váltókezelőket, mérnököket is keresnek, és még hosszan sorolhatnám a létszámhiányos munkaköröket. A törekvések éppen ezért egyfelől a meglévő, képzett munkaerő megtartására, továbbképzésére, másfelől a hiányzó posztok betöltésére irányulnak. Ez nagyon nehéz feladat! Ebben kíván segítséget nyújtani a HUNGRAIL Vasútakadémia például saját szervezésű képzéseivel. A programunkban már szerepel a minősített RID-oktató-képzés, amellyel a veszélyes áruk vasúti fuvarozásával kapcsolatos ismeretek átadása lehet hatékonyabb, de a közlekedésbiztonságot szolgálja az egyszerűsített balesetvizsgálói tanfolyamunk is. A tananyagokat szintén felülvizsgáljuk, mert sokakat elriaszt, hogy viszonylag rövid idő alatt kell elsajátítani nagy mennyiségű, sokszor nehéz nyelvezetű vasútszakmai ismereteket. De azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a képzések végén állami vizsgaközpontban kell számot adni a felkészültségről.

R.: - Uniós célkitűzés, hogy a nagy távolságú fuvaroknál növekedjen a vasút részesedése. Ehhez milyen intézkedések kellenének?

Dávid Ilona: - A vasúti árufuvarozást ma jellemzően akkor választják a megbízók, ha nagy volumenű árut kell rendszeresen, nagyjából azonos relációban szállítani. A logisztikai láncban azonban nem az ilyen fuvarfeladatok dominálnak, hanem a kisebb volumenek, számos, akár gyakran változó relációban. Így a vasúti árufuvarozás fejlődéséhez az kell, hogy létrejöjjön a már meglévő logisztikai központokat és terminálokat rendszeresen, menetrend szerint összekötő járatok hálózata, melyben rugalmas, gyors és olcsó vasút és közút közötti átrakással jelentős közúti árumennyiség vihető az útvonal jelentős részén vasúton. Ha az Európai Unió és a tagállamok kiemelten támogatnák egy ilyen vonathálózat felépítését, akkor számos ponyvás teherautó eltűnne az autópályákról.

Az interjú eredetileg a Figyelő 2017. március 23.-i számában jelent meg.