Hírlevél - 2008. 06. 05.
„Ez a Szalajka-völgyi kisvasút?” – kérdezte érdeklődve Herczogh László a kollektív munkaügyi vita június 4-i fordulóján, mikor a Szilvásvárad térségében a 10 km/h-s sebességgel száguldozó vonatokról beszéltünk, nyomatékosítva a mellékvonalak felújításának, műszaki fejlesztésének fontosságát. „Nem, ez a nagyvasút” – világosította fel a MÁV képviselője, majd a választ megkapva mély hallgatásba burkolózott szeretett munkaügyi közvetítőnk. Felvetettük, hogy a cég által elismert 714 millió forint nyereséget, amit a sztrájkok okoztak a Start részére azzal, hogy nem kellett pályahasználati díjat fizetnie a vállalatnak, ideje lenne a követelések teljesítésére fordítani.
A követelések vonatkozásában nincs változás, a sztrájkfelhívás továbbra is érvényben van, természetesen, a tulajdonos képviselőjével igyekszünk szót érteni a békés megoldás reményében. Mivel úgy látszik, ez hosszabb időt vesz igénybe, a következő fordulót június 20-án 8 órára beszéltük meg. A MÁV-nál eközben nem volt VÉT, csak a szokásos konzultáció: egy vezérigazgató-helyettes se tartja fontosnak, hogy havonta egyszer személyesen is meghallgassa a szakszervezetünk által felvetett problémákat, és lehetőség szerint válaszoljon rájuk. Persze, a vezérigazgató se. Probléma ugyanis van bőségesen.A személygépkocsival való munkába járás kilométerenként 28 forinttal történő költségtérítéséhez gyakorlatilag nehezebb hozzájutni, mint a Nobel-díjhoz. A MÁV vezetése továbbra is presztízskérdést csinál belőle, hiszen a kifizetést a területi osztályvezetőknek kell engedélyezniük. Ez az összeg a távolabbról bejáró munkavállalók jogos jussa, azonban egyelőre még úgy tűnik, egyeseknek nem sikerült feldolgozniuk, hogy nem csak a csókosok kaphatják meg. Nyilvánvalóan ők a vasúti igazi megmentői, mivel ilyenkor aztán végletekbe menően tudnak spórolni. Nagy kár, hogy más vonatkozásban nem verik ennyire fogukhoz a garast. Sajnos, a humánszféra asszisztál mindehhez, hiszen egy korábbi konzultáción képviselője, ifjú Endre pár hetet kért az ezzel kapcsolatos szabályozás kidolgozására. A határidő azóta már bőségesen lejárt. A MÁV képviselője letette a nagy esküt, hogy az ígért szabályozás már elkészült, és jövő héten át is küldik a szakszervezetek részére véleményezésre.
Álláspontunk szerint továbbra is helyi megállapodásokkal lenne célszerű rendezni a jogosultak körét, akik részére a MÁV köteles ezt az összeget kifizetni. A napirendi pontok előtti hozzászólásunk folytatásában a rémhírterjesztések abbahagyására szólítottuk fel a munkáltatót. A MÁV-nál ugyanis bevett szokás – a régi idők gyakorlatát megőrizendő – pszichológiailag felkészíteni a munkavállalókat valami nagyon rosszra, hogy aztán majdnem örülhessenek, ha egy tervezett intézkedés mégse lesz annyira rossz. Ez azonban tarthatatlan, aminek jó lenne véget vetni, hiszen a létszámhiány, a megélhetésért való küszködés miatt így is épp elég stresszben kénytelenek a vasutasok, tagjaink dolgozni.
Információink szerint a debreceni humánszolgáltatónál a megrendelések csökkenése miatt kell létszámot csökkenteni, mivel a MÁV-tulajdonú cégek más helyről kívánják megrendelni a szolgáltatást. A MÁV ezt cáfolta, képviselője szerint a nagy cégek (Gépészeti ZRt., Trakció ZRt., Start) továbbra is a MÁV humánszolgálatát használják a bérszámfejtés elvégzésére. Záhony-Port az egyetlen kivétel, mivel a valamivel több mint 500 fős létszám nem indokolja a MÁV-rendszerének telepítését, amit ennél jóval több munkavállalókkal rendelkező cégekre találtak ki. Lekezelően bánnak az „ezredesek” az ÁEK-ben a korábban MÁV Kórházban dolgozó személyzettel, amit súlyosbítanak a személyes problémák is. Felszólítottuk a MÁV vezetését arra, hogy haladéktalanul kezdjen tárgyalásokat az ÁEK menedzsmentjével a helyzet normalizálása érdekében, mivel ez azt is jelentheti, hogy a vasutas munkavállalók rosszabb ellátást kapnak a katonáknál.
Nem akar Kollektív Szerződésről tárgyalni a MÁV-Gépészeti ZRt., a cég humán vezetőjének nem ez az első ilyen jellegű dobása, ráadásul létszámleépítéssel riogatja a munkavállalókat. A konzultáción kiderült: gyakorlatilag felesleges megállapodásokat kötni, mivel a MÁV mindenbe képes mindent belemagyarázni. Itt van például a középtávú megállapodás, amiből az következik, hogy ügyviteli folyamatok átszervezésével lehet egyáltalán csoportos létszámleépítést kezdeményezni. Csak akkor lehet elküldeni egy munkavállalót, ha egészségügyi állapotának – a megállapodásban rögzített paraméterekkel rendelkező munkahely nem lelhető fel. A felajánlott munkahely például nem lehet az ország másik végében. A heves szóváltás végére az eltökélt reformer visszavonulót fújt, szemlátomást belátta álláspontja tarthatatlan voltát. Így természetesen, ha nincs felkínálható másik, a munkavállaló egészségügyi alkalmasságának megfelelő munkahely a cégnél, vagy az nem felel meg maradéktalanul a megállapodásban szereplő feltételeknek, a munkavállalónak nem lehet felmondani, maximum állásidőn lehet tartani.
A szövegértésből elégtelenre „vizsgázott” humánvezetőnél ezt követően megkérdeztük, hol tartanak a forgalmi csomópontok átvilágításával. Természetesen, nem túl messze a nullától. Állítólag most Rákosrendezőn kutakodnak, bár erre senki se kérte őket. Napirendre került a VDSzSz megkerülésével a többi szakszervezet által megkötött megállapodás, ami ellen kifogást nyújtottunk be, mivel a december 29-i megállapodással szeretnénk azt kiegészíteni. Az egységes megállapodás így az összes többségi MÁV-tulajdonban lévő cégre jóval kedvezőbb feltételeket jelentene. A munkáltató nem vállalkozott a két megállapodás öszvér-verziójának elkészítésére, így ígéretünknek megfelelően egy héten belül mi készítjük el azt.
