Nálunk minden
a vasutasokról szól!

"Az a nevünk, hogy Szolidaritás!"


2000-ben a francia vasutasok sztrájkba kezdtek három kirúgott jegyvizsgáló miatt, a munkáltató pár nap után visszavette őket. Németh Zsolt esetében még a saját kollégái sem tették meg azt, ami elvárható lett volna tőlük. A többség arra sem volt képes, hogy nyilatkozzon: nem kíván 200 óra rendkívüli munkavégzésnél többet dolgozni, ahogy a 16 óra napi beosztható munkaidőre sem mondott nemet. Ez nem esett jól, nagyon rosszul érintett - jelentette ki Bárány Balázs, a VDSzSz Szolidaritás alelnöke.

A legrosszabb dolog, amikor egymást figyeljük, hogy ki kapott valamivel többet, és azzal példálózunk, hogy mi miért nem. Erőt kell, hogy adjon: ha más megkapta, akkor nekem is meg kell kapnom. Mindig ezt használják ki: megvesznek egy [munkavállalói] csoportot, a többiek pedig elkezdenek gyűlölködni rájuk. Ez nem tartható így!

 

- szögezte le Bárány Balázs, a VDSzSz Szolidaritás alelnöke a Szegedi Területi Szervezet oktatásán, Jánoshalmán. A Starttal kapcsolatban elmondta, hogy nagyon rossz a kapcsolat. A kezdet biztató volt, miután Csépke András lépett Zaránd György helyébe. A VDSzSz Szolidaritás alelnöke szerint voltak kedvező jelek: a Keleti Gépészeten egy tárgyaláson is megjelent, a gépész szakmunkás munkakörök esetében sikerült is elérni némi eredményt - a pótlékolások révén volt bérfejlesztés, ha nem is jelentős.

Ez a viszony akkor változott meg, amikor a MÁV-Start előállt a jegyvizsgálók napi rendes munkaidejének 8,4 órára emelésével. Erre azt mondtuk, hogy ez nem megy, hiszen a korábbi munkaidő-emelést sem kompenzálta a munkáltató, amikor esetükben 7,3 óráról 8 órára nőtt a napi rendes munkaidő. Hogy gondolják azt, hogy szakszervezetünk hozzájárul a munkaidő növeléséhez – mégha adtak is volna valamilyen pótlékot, hiszen akkor még erről szó volt. Elmondta: az az ars poeticánk, hogy a napi rendes munkaidőt csökkenteni kell, ezzel összeegyeztethetlen, hogy olyan útra lépjünk, amivel a napi rendes munkaidő nyolc óra fölé emelkedne.

Egyszerűen nonszensz, be kell látni. 

Ezen aztán Csépke András megsértődött, és akkor jött az erőpolitizálás: a jegyvizsgálókat olyan munkavégzésre próbálta kényszeríteni, ami a közlekedés biztonságát sérti, sőt, az utazók biztonságát is kedvezőtlenül befolyásolja. Megegyeztünk a Kollektív Szerződésben a létszámnormában, ezt felrúgta, nem voltak hajlandóak teljesíteni.

És azt a tagunkat, aki ezt tartotta, azonnali hatállyal elbocsátották a MÁV-Start Zrt-től, biztos hallottatok róla, egy nyugatis kollégáról van szó. Azt gondolom, hogy amíg az ügye nem tud rendeződni, addig a MÁV-Start Zrt. vezérigazgatójával tárgyalásokat vajmi nehéz folytatni.

Két okból is: egyrészt, mert nem tartja a szavát, megszegi a saját maga által aláírt Kollektív Szerződést. Miért tartana meg bármit is ezek után?
Másfelől tagunkkal ilyen jogellenesen nem lehet bánni, hiszen ha ezt hagyjuk, akkor holnapután bárki jöhet, és mondanák, hogy most miért szóltok, amikor őt is hagytátok? Nem hagyjuk. Nincs béke az olajfák alatt. Ha tetszik, ha nem, így kell tennünk. Én tudom azt, hogy pár ügy rendezése emiatt késlekedik, de ez nem azt jelenti, hogy el is marad.

 

Bárány Balázs felelevenítette, hogy 2000-ben egy megbeszélésen vett részt Franciaországban. A látogatás idején épp sztrájk volt az SNCF-nél, mert három jegyvizsgálót kidobtak a vasúttól. Nem vették fel a munkát, amíg vissza nem vették őket. Mintegy három napig tartott, utána visszavették mindhármat. Németh Zsolt vezető jegyvizsgáló tagtársunkkal kapcsolatban elmondta:

Itt ezt a gyereket kirúgták, hát, az a helyzet, hogy nem állt meg az egész vasút. De még a kollégái a Nyugatiban sem tették azt, ami elvárható lett volna tőlük. Ez nem esett jól, nagyon rosszul érintett.

 

Hozzátette, még arra sem voltak képesek, hogy nyilatkozzanak: nem kívánnak 200 óra rendkívüli munkavégzésnél többet dolgozni, ahogy a 16 óra napi beosztható munkaidőre sem mondtak nemet.

Tehát van hova fejlődni. Ennyit egy közösség meg kellett volna, hogy tegyen a másikért. Erre nincs magyarázat. És jó lenne, ha ez már megtörtént, akkor intő példa legyen: bárkivel ilyesmi történik, bármely szolgálati helyen, ez nem fog bekövetkezni még egyszer. Az a nevünk, hogy Szolidaritás.

 


Csak így lehet változást elérni: Mondjatok minél többen NEMET...
...a változó munkahelyre!
...a 16 óra napi beosztható munkaidőre és a napi rendes munkaidő 8,4 órára emelésére (utazók)!
...valamint a 200 óra feletti rendkívüli munkavégzésre (utazók és személypénztárosok)!
Csak így van ugyanis lehetőség az alapbérek elfogadható emelésére, a létszámnorma betartására, összességében arra, hogy a munkáltató tisztességesebben bánjon a vasutasokkal! Az egyéni alkukkal nagyon kevesen - és ők is csak a többiek kárára - járnak jól. További részleteket, a nyilatkozatokat itt találod!