Röpködnek a százalékok arról, hogy a MÁV-Csoportnál február 23-án a szakszervezetek többsége által aláírt bérmegállapodás értelmében 2016 végére mennyi lesz az annyi (van, aki már a házszámot is hozzáadta). Ebbe nem kívánunk belemenni, egyet viszont leszögezhetünk: akárhogy is számoljuk, a vasutas jövedelmek továbbra is alacsonyak. Ez a probléma igazi gyökere, amit az idei bérfejlesztés nyilvánvalóan nem orvosol, ahogy a korábbiak sem – függetlenül az év végi egyszeri kifizetés lehetőségétől, melyre a megállapodás és az azt követő miniszteri levél alapján számíthatnak a vasutasok. De miként hat a jövedelmekre a VDSzSz Szolidaritás által jogerősen megnyert próbaper? Mi az összefüggés?

Ehhez tekintsük át, mit mondott a bíróság február 25-én, és ennek mi a következménye.

Mt. 101. §
(3) Ha a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló részére vasárnapra rendes munkaidőt osztottak be, számára a közvetlenül megelőző szombatra rendes munkaidő nem osztható be.

A munkáltató a jogerős bírósági ítélet értelmében – az Mt. 101. § (3) alapján – nem oszthatja be RENDES MUNKAIDŐBEN a készenléti jellegű munkakört betöltő munkavállalókat szombatra, amennyiben az azt követő vasárnap rendes munkaidőben vannak beosztva. Ugyanez fordítva is igaz: amennyiben a szombati munkavégzésre rendes munkaidőben kerül sor, úgy a szombatot közvetlenül követő vasárnapi munkavégzésre csak rendkívüli munkaidőben szabad a munkavállalókat beosztani. Ráadásul, az érintetteket ez esetben a vasárnapi pótlék is megilleti. 

Eltérő megoldás hiányában a rendkívüli munkavégzés jelentős mértékben megnövekszik, a KSZ-ekben rögzített határok tarthatatlanná válnak.

A jogerős bírósági döntés értelmében viszont már olcsóbbnak – és egyúttal elkerülhetetlennek – látszik a létszámhiány felszámolása. Aktualitása miatt első lépcsőben a készenléti jellegű munkakörökben foglalkoztatott munkavállalók esetében. Ehhez azonban piacképes jövedelmeket kell kínálni, és az emiatt kialakuló bérfeszültség a többi, nem készenléti jellegű munkakör esetében is szükségessé teszi az alapbérek korrekcióját.

Az ítélettől függetlenül az már régóta közismert, mindenki által elfogadott tény, hogy meg kell állítani az elvándorlást, vagy legalább a minimumra kell korlátozni. Épp ezért lett volna nagy szükség az eredeti szakszervezeti javaslatban szereplő differenciált bérfejlesztésre, amit azonban a másik oldal nem látott teljesíthetőnek.
Ebből lehetett volna növelni például a hiányszakmák jövedelmét, hiszen a munkavállalók – pláne a fiatalok – a jelenlegi keresetek láttán messzire kerülik a vasutat. Az ittmaradók pedig elmennek – persze csak azok, akik tehetik.

A köztulajdonban lévő nagy gazdasági társaságoknál a politika szerepvállalása ugyanis egyértelmű, a bértárgyalások alkalmával ismét megmutatkozott, hogy a hagyományos „vállalati” érdekegyeztetés lehetőségei, legalábbis e tárgykörben, nagyon beszűkültek, a döntések már minisztériumi – vagy még magasabb – szinten születnek (ezt hívhatjuk akár a MÁV „elklikkesedésének” is).

Az mindenesetre látszik, hogy házon belül, „okosban” nem lehet ilyen kaliberű kérdéseket megoldani. Ennek megfelelően a bíróság jogerős döntésének értelmében az érintettek említett készenléti munkavégzésének 2012. júliusáig való visszamenőleges kifizetésével kapcsolatban a munkáltatónak rendelkeznie kell a tulajdonos jóváhagyásával, ugyanez igaz a létszám növelésére is.

Eddig úgy tűnt, mintha a tulajdonost különösebben nem érdekelné a létszámprobléma. A struccpolitikának ez a jogerős ítélet vethet véget, hiszen ennek következtében tarthatatlanná válik a helyzet: a munkáltató rövid időn belül felhasználja a KSZ-ekben a rendkívüli munkavégzésre fordítható keretet, ami – a törvényi korlát miatt – a 300 órát egyik társaságnál sem haladhatja meg.

Szakszervezetünk, a VDSzSz Szolidaritás képviselője nyilvános fórumokon is többször jelezte a differenciált bérfejlesztés esetében tapasztalt tulajdonosi elzárkózás kapcsán, hogy ezt a kérdést az élet úgyis megoldja. Mint mondta, a hiányszakmák feltöltésére évközben úgyis sort kell keríteni. Ezt gyorsíthatja most meg a jogerős bírósági döntés, amiről március elsején kezdi meg a tárgyalásokat a VDSzSz Szolidaritás a munkáltatóval.

Az alábbiakban megpróbáltunk korrekt képet adni a MÁV-os bértárgyalásokról, és következményeiről:

A MÁV – pontosabban a tulajdonos – induló ajánlata mindössze 0,5 százalékos bérfejlesztést - továbbá 0,5 százaléknyi emelésnek megfelelő nyugdíjpénztári tagdíj-kiegészítést – tartalmazott.

Február 8.
A tulajdonos 2016 elejétől visszamenőlegesen 2,2 százalékos alapbér-emelést kínált azok esetében, akik alapbére nem haladja meg a 450 ezer forintot.
Ezen kívül az alapbér további 0,5 százalékát kitevő önkéntes nyugdíjpénztári tagdíj kiegészítést, továbbá két alkalommal 25000-25000 forint egyszeri kifizetést ajánlott a nem vezetői munkakörben foglalkoztatottak részére a február 8-ára összehívott egyeztetésen, ez elfogadhatatlan volt a kollektív munkaügyi vitát kezdeményező vasutas szakszervezetek számára, mivel a kétszeri évközi kifizetés év végi alapbéresítését követelték, és a tárgyalások megkezdését a középtávú megállapodás megkötése érdekében.

Február 11-én

a tulajdonos visszavonta a február 8-án tett ajánlatát: ekkor már kizárólag visszamenőlegesen végrehajtandó differenciált, 3%-os alapbérfejlesztésre tett ajánlatot 2016. január 1-jétől, az ajánlatból azonban kikerült a korábban kilátásba helyezett önkéntes nyugdíjpénztári tagdíj-kiegészítés (+0,5%) és a két alkalommal történő, 25-25 ezer forint egyszeri kifizetés is. Ez az ajánlat a korábbinál is kedvezőtlenebb, ezért még inkább elfogadhatatlan volt a szakszervezetek számára.

A kollektív munkaügyi vita tárgyalásain február 17-től kezdve a tulajdonos képviseletében Fónagy János is részt vett, akit a vasutas szakszervezetek vezetői tájékoztattak bérfejlesztéssel kapcsolatos elvárásaikról.

Február 22-én

a tulajdonos 3% alapbérfejlesztésre, 0,5% nyugdíjpénztári kifizetésre tett javaslatot. A tárgyalás

február 23-án

folytatódott, aznap jött létre a bérmegállapodás, amit a VDSzSz Szolidaritás elnöke nem írta alá, mindössze “parafálta”, mivel az aláírás előtt szakszervezetünk szeretné kikérni társasági választmányainak véleményét.
A több szakszervezet és a munkáltató által aláírt bérmegállapodás értelmében átlagosan 3 százalékos alapbérfejlesztésre kerül sor január 1-jei visszamenőleges hatállyal azon munkavállalók körében, akik alapbére nem éri el a 350 ezer forintot.
A megállapodás értelmében a MÁV-Csoport az önkéntes nyugdíjpénztári tagsággal rendelkezők számára – alapbérkorláttól függetlenül – a havi alapbér 0,5 százalékát kitevő önkéntes nyugdíjpénztári tagdíj-kiegészítést is nyújt. (Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy az önkéntes nyugdíjpénztári tagdíj-kiegészítés ezzel 2,5%-ra emelkedett.)
A megállapodás harmadik, bérrel kapcsolatos eleme, hogy a MÁV Zrt. kötelezettséget vállalt arra, hogy megtakarításait a szakszervezetekkel kötött megállapodás alapján idén decemberben kifizeti a munkavállalók részére. További, bért és foglalkoztatás-biztonságot érintő kötelezettségekben is megállapodtak a felek, a részleteket itt találod.

Egyébként a tavalyi egyszeri kifizetés az alábbi grafikon szerint megmentette a „munkáltató becsületét” (de hol van már a tavalyi hó), hiszen felszabadította azokat a forrásokat, amikre saját hatáskörben lehetősége volt. Mint ismeretes, a munkáltató Karácsony előtt félhavi alapbérnek megfelelő összeget utalt át a vasutasok részére.

A kormány képviselőjének részvétele a kollektív munkaügyi vitában arra utal, hogy a vasutas jövedelmek alakulása kiemelt jelentőséggel bír – ezzel együtt lett ennyi a 2016. évi bérfejlesztés. Ez egyébként mértékét tekintve lényegében a tavalyi bérmegállapodás „megismétlése”, a fő probléma az, hogy ez már rég nem elég. Így bár úgy tűnik, hogy félig tele a pohár, mi mégis félig üresnek látjuk.

Szeretnél elsőkézből értesülni a legfrissebb hírekről? Csatlakozz a VDSzSz Szolidaritás facebook-oldalához!