Tisztelt Tagtársak!
Szeptember 24-én megbeszélést folytattunk a Pályavasút vezetésével a köztulajdonban lévő cégeket - így a MÁV-ot is – méltatlanul sújtó törvényi diszkrimináció miatt fennálló nyomorúságos helyzetről, annak érdekében, hogy azért a törvényben meglévő lehetőségeket alkalmazva a csapás súlyát minimalizáljuk.
Mint ismeretes, az egyik nagy probléma az ún. munkaközi szünet kérdése. Ennek oka ismert: amennyiben a munkakör nem készenléti jellegű, úgy a munkaközi szünet nem számít a munkaidő részének. Egyébként a munkaközi szünet kivételét több szolgálati helyen – ahogy az egyre szaporodó eseménykönyvi jelentések tanúsítják – a munkáltató legjobb szándéka ellenére sem tudja biztosítani. Reméljük, mindenki számára egyértelmű: a munkaközi szünet azon kevés dolgok közé tartozik, amit nem lehet megváltani – se pénzben, se semmi másban. Azt ki kell adni. Ha több részletben kerül kiadásra, abban az esetben legalább egy munkaközi szünetnek a munkavégzés 3. és 6. órája közé kell esni, és legalább húsz perc hosszúnak kell lennie.
Kiadásával kapcsolatban vannak lehetőségek, így például a már említett készenléti jellegű munkakör alkalmazása - ezesetben ráadásul a munkaidő részének számít a munkaközi szünet, illetőleg – főleg ott, ahol jövedelem-veszteség is jelentkezik – a munkaközi szünet több részletben történő kiadása miatti pénzbeli ellentételezéssel jár, melynek összege szolgálatonként átlagosan 700 forint.
Jelenleg a készenléti jellegű munkakörök felsorolását – mint ismeretes – a KSZ 10. számú melléklete tartalmazza. A munkáltató elmondta, hogy a forgalomnál ez mintegy 1400 munkavállalót jelent.
A 700 forintos átlag egyébként hellyel-közzel a korábbi, a 10. számú mellékletben felsorolt munkahelyeken és munkakörökben tevékenykedőkre eső, a nappalos szolgálatban számukra fizetett 400 forint, valamint a személyes váltásra kötelezettek részére biztosított bértömeg összevonásából adódik. A munkáltató valamifajta „megvilágosodástól” vezérelten jelenleg már úgy véli, hogy a 10. számú mellékletbe tartozó munkahelyek – és így az érintettek száma is – több mint duplájára növekedett.
Ezt boldogan hallgattuk mindaddig, amíg rákérdezésünket követően kijelentették, hogy a megnövekedett sokaság részére rendelkezésre álló bértömeg változatlan, ezért amennyiben a 10. számú melléklet az általuk elmondott adatok figyelembevételével bővülne, úgy a szolgálatonként fizetendő átlag 700 forint összege az érintettek mindegyike esetében a felére csökkenne.
Ez az összeg nettó 300 forintot sem tenne ki szolgálatonként, így egész egyszerűen elfogadhatatlan. Úgy véljük, nincs más út, mint a munkakörök készenlétivé nyilvánításának rugalmassá tétele.
Ezért – ahogy a MÁV-Start esetében is történt – célszerű az MT által is megengedett módon a készenléti munkakör definícióján változtatni. Például: ha a munkavégzéssel nem töltött idő eléri a munkaidő 20 százalékát, lehetőség van a készenléti munkakör bevezetésére adott szolgálati helyeken.
A tárgyalások ennek mentén tovább folytatódnak, a munkáltató is tájékozódik, új felméréseket készít, stb. Úgy véljük, a helyi függelékek tárgyalásakor a szeptember 24-i megbeszélésen elhangzottak segítséget nyújtanak, hiszen a készenléti munkakörök alkalmazása gyakorlatilag csak a felek megállapodásán múlik.
Ha bárkiben felmerülne az a gondolat, hogy a munkáltatót esetleg sanda szándék vezérli, úgy értelemszerűen lehetőség lenne arra is, hogy a készenléti munkakörök esetén a helyi függelék-módosítás feltételhez legyen kötve – például ahhoz, hogy amennyiben a köztulajdonban lévő gazdasági társaságokra vonatkozó diszkriminatív szabályozás kedvezően változik, úgy a készenléti munkakörökre vonatkozó felsorolás az aláíró szakszervezetek döntését követően hatályát veszti.
Ezen a megbeszélésen arról is szót váltottunk, hogy szükségszerűnek tartjuk a foglalkoztatás stabilitásának elősegítését oly módon is, hogy a munkáltató deklarálja: a munka- illetve a munkahelyen tartózkodás idő növekedése nem eredményezhet a munkáltató részéről létszámleépítésre sarkalló magatartást.
Természetesen, az elkövetkezendő tárgyalásokon a TEB, illetve a Pályafenntartó szakszolgálatoknál is rendezni kívánjuk a lehetőségek mentén a munkaközi szünet kérdését – az ígéretek szerint addigra már átadott adatok alapján.
Üdvözlettel:
Bárány Balázs
alelnök
