Öregszik a vasutasság Európában (is): a „foglalkoztathatóság a demográfiai változások tükrében - kilátások az európai vasúti szektorra” címmel Brüsszelben rendeztek konferenciát a vasutas szakszervezetek részvételével

Miközben itthon a Cargo-s kollégák munkahelyeiért szorítunk, addig Európa szerencsésebb országaiban az egyre idősödő vasutas munkavállalók foglalkoztathatósága jelent kihívást a vasútvállalatok vezetésének, illetve a munkavállalói érdekképviseleteknek.

Az EVA által szervezett konferencia azzal a céllal rendezték meg, hogy megismerhessük azokat a lehetőségeket, válaszokat, amik arról szólnak, miként lehet az idősödő munkavállalókat megtartani, foglalkoztathatóságukat fenntartani.

Európában szinte mindenütt az a jellemző, hogy a vasúti dolgozók átlagéletkora magas, ezért a nyugdíjba vonuló munkavállalók tudásának, tapasztalatának pótlása kiemelt feladat. Az elmúlt években részben a válság hatására mindenütt emelkedett a nyugdíjkorhatár (francia kollégáink ennek megakadályozására éppen a napokban tartottak jelentős megmozdulásokat, szerveztek sztrájkokat).
A korhatáremelésekre (mint ahogy nálunk a leépítésekre) ez idáig általában a korai, illetve az előrehozott nyugdíjazás volt szinte az egyetlen válasz.
Egyre inkább felismerték azonban, hogy mind a munkáltatók, mind a munkavállalók legalább ennyire érdekeltek a foglalkoztatásban is.

Talán még emlékszünk arra a pilótára (Chesley B. "Sully" Sullenberger, 57), aki a repüléstörténet bámulatos hőstettét hajtotta végre: sikerült úgy kényszerleszállást végrehajtania a Hudson folyóra, hogy mindenki túlélte a landolást.
Nos, mi lett volna a 150 utas és az ötfős személyzet sorsa, ha ő is a korai nyugdíjat választja?

Ami a megoldásokat illeti, a konferencián több kísérletről is hallhattunk, amikben általában közös, hogy kollektív megállapodások támogatása mellett működnek.
Az egyik irány a humán erőforrás-fejlesztés, ami a folyamatos képzést, illetve az át- és továbbképzést jelenti.
A másik irány a munkahelyek-, a munkakörülmények fejlesztése, az egészségkárosító tényezők folyamatos felszámolása.

Számos példa szólt arról, hogy a foglalkoztathatósági mutatók javulása jelentősen képes ellensúlyozni az elöregedéssel járó negatív következményeket. Mindemellett követendő „jó gyakorlatként” megemlítendő egy bizonyos életkor felett a munkaidő csökkentése, illetve ezzel együtt a rekreációra fordított idő növelése, az ezzel kapcsolatos lehetőségek bővítése.

Ami az itthoni viszonyokat illeti, a nyugdíjkorhatár jelentős emelése nálunk is elengedhetetlenné teszi az ezzel kapcsolatos kérdések megfogalmazását. A MÁV korösszetétele alapján egyre inkább elkerülhetetlen a jelenlegi passzív, követő humánstratégia megváltoztatása.

A VDSzSz jövő májusi kongresszusára való felkészülés számunkra is szükségessé teszi ezeknek a kérdéseknek az érdekképviseleti megválaszolását.

Dr. Szabó Imre