MÁV Zrt. Vezérigazgatóság
Heinczinger István
vezérigazgató

Budapest
Andrássy út 73-75.

Tisztelt Vezérigazgató Úr!

Nyilván Ön előtt is ismeretes az a sajnálatos, bár nem szokatlan körülmény, hogy a MÁV Zrt-nél is mélypontra süllyedt színvonalú karbantartási és üzemeltetési tevékenységekre is vélhetően visszavezethető okokból fakadóan, Debrecen állomás biztosító rendezésének központja hamuvá vált. Emiatt rendkívüli mérvű üzemzavar jött létre az érintett hálózaton, mely rendkívül nehéz erősfeszítések, erőn felüli helytállásokat követően is csak hosszú idő elteltével állt helyre. Az ostromállapotokon tagjaink a vasutas hivatástudat példaértékű vállalásáról tettek tanúbizonyságot, mivel éjt nappallá téve, egészségüket nem kímélve, a magánéletük programjait átütemezve, halasztva álltak helyt ott, ahol az adott esetben rájuk szükség volt. Zokszó nélkül viselték az időjárás viszontagságai okozta megpróbáltatásokat, tették a kötelességüket, nem vágtattak el betegállományba, nem várták, hogy helyettük más tagtárs, munkatárs végezze a fokozott fizikai és pszichés terheléssel járó nagyfokú szakértelmet, és embert próbáló munkákat.

Nyilvánvaló, hogy az ezúton történő köszönetnyilvánításokon túl is eljárunk annak érdekében, hogy mindazon tagjaink, akik e nagy bajban egymást és a vasutat nem hagyták cserben, a vasúttól méltó elismerésben részesüljenek.
Ezért folyó hó 1-én levéllel fordultam Szamos Alfonz úrhoz, melyben hasonlóképpen vázoltam mindazon cselekedeteket, amellyel tagjaink a vasutat szolgálták, és végezetül kértem, hogy a tettüket méltóan elismerő jutalmat, elismerést kapjanak a MÁV Zrt-től.

Levelünkre Szamos Alfonz úr, a tőle megszokott módon empátiával, rövid időn belül válaszolt, osztotta álláspontunkat és biztosított arról, hogy a kiemelkedő munkát végzők részére jutalom kifizetéséről intézkedett. Ennek végrehajtására a birtokomban lévő iratok tanúsága szerint Orosi József debreceni TK vezető elvtársat bízta meg, aki a „régi szép idők” hagyományaihoz hűen, szemrevételezte az összeget, és úgy gondolta, hogy az emberpróbáló munkákban részt vett 183 vasutas közül összességében 20 fő az, akik őáltala jutalmat érdemelnek. Hogy, hogy nem a jutalmazottak közül a helyettese kapta az egyik legmagasabb összeget, míg a másik legmagasabbnak a forgalmi csomópont vezetője örvendezhetett, mintegy 130 ezer forint összegben. A jutalmak legalacsonyabb mértéke 60 ezer forint volt. Hogy ne legyen túl feltűnő, három műszerész és egy lakatos is részesült a jutalomból.

Álláspontom szerint az effajta jutalomelosztás, azon felül, hogy törvénysértő, amiért is a kifogást benyújtottuk, módfelett etikátlan, a feledhető kor emlékét idéző, épp ezért számomra mindenképpen elítélendő eljárás.

Örvendetes azért, hogy nem csak én vélekedem így, hanem azon jutalomban részesültek is, akik úgy vélték, hogy ezen összeg egyszemélyben történő felvétele tarthatatlan, ezért mindazon munkatársaik számára, akikkel a munkában részt vettek, két alkalommal terveznek egy közös vacsorát elfogyasztani, ami nemes és szép gesztus. Kár, hogy erre a TK vezető elvtárs nem gondolt, de hát miért is gondolt volna, hiszen ő a vele való beszélgetés során is folyamatosan hangsúlyozta, hogy ebbéli döntése, csak a kiváló jelzővel minősíthető és nem gondol arra, hogy a hoppon maradt 163 főt, a továbbiakban bárminemű jutalomban is kellene részesítenie, hiszen azok kaptak pl. rendkívüli munkavégzés miatti díjazást, stb.
Azt, hogy a munkaviszonyból jogszerűen fakadó járandóság miképpen állítható párhuzamba a jutalommal, annak indokoltságát velem elmulasztotta közölni.

A Munka Törvénykönyvének a MÁV Zrt. számára oly bosszantó 21. §-ának (2) szakasza meglehetősen egyértelműen rögzíti, hogy a munkáltató a döntés meghozatala előtt „..a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezettel (így természetesen a VDSzSz Szolidaritással is) véleményeztetni kell a munkavállalók nagyobb csoportját érintő intézkedések tervezetét,…”. Ennek elmulasztására is felhívtam a Tisza, az ország keleti végét mosó partjai mellől érkezett TK vezető figyelmét, ám ő úgy gondolta, hogy a Munka Törvénykönyvének viszonylag alacsony sorszámmal jegyzett paragrafusa számára nem bír jelentőséggel. Hol vannak már azok a régi szép idők, amikor egy-egy kongresszusi határozat végrehajtása emberpróbáló erőfeszítéseket igényelt?

Mindezekre tekintettel az Mt. 23. §-a szerinti kifogással élünk.

Kifogásunkban kérjük, hogy a munkáltató Orosi József TB vezető által hozott intézkedést helyezze hatályon kívül. Intézkedjen a jogellenesen kifizetett jutalom visszafizetéséről.
Ezen túlmenően járjon el annak érdekében, hogy az Mt-ben foglaltaknak megfelelően a jutalom kifizetés elveiről, döntése meghozatala előtt szakszervezetünket tájékoztassa annak érdekében, hogy szakszervezetünk azzal kapcsolatos véleményét kifejthesse, vagy konzultációt kezdeményezhessen. Az utóbbi valószínű lesz.

Szakszervezetünk javasolja, hogy a tűzeset okozta helyreállítási-, illetőleg az ezzel együtt járó forgalomszervezési munkákban részt vett tagjainkat, vasutasokat méltó jutalomban részesítse. Ennek minimális összegére, (legalább is tagjaink tekintetében, amelyhez a kárelhárításban résztvevők névsorát a területi vezető ügyvivő által készített kimutatás alapján mellékeljük) praktikus ajánlatot tudunk tenni. Figyelemmel arra, hogy a jogszerű sztrájk megtörésében részt vett munkavállalók számára a MÁV Zrt. szolgálatonként 5.000.-Ft júdáspénzt gondolkodás nélkül kifizetett, plusz a munkavégzés felmerült összes költséget is nagyvonalúan állta, úgy véljük, ez az összeg, mivel most szó sem lehet arról a „kegyelmet a megtévedteknek” című állapotról 25.000.-Ft-nál alacsonyabb összeget nem jelenthet.

Azt is reméljük, hogy a magáról megfeledkezett központvezető felé a munkáltató rosszallásának ad hangot, és vagy négyszemközt, vagy valamelyik tréning keretében tájékoztatást ad számára, hogy ilyen esetekben mi tekinthető humánus, a társaság érdekeit szolgáló megoldásnak. Mert amit cselekedett, az ennek pont az ellenkezője! Többszáz ember csalódott és háborodott fel ahelyett, hogy örvendezhetett volna azon, hogy végre-valahára a vasút a munkájukat nem csak a magazin hasábjaink, illetve a tisztavató ceremóniák pódiumain ismeri el.

Tisztelt Vezérigazgató Úr!

Amennyiben kifogásunkkal nem értene egyet, a kötelezően előírt egyeztető tárgyalás helyszínére és időpontjára javaslatot teszünk:
Helyszínéül a VDSzSz Szolidaritás tárgyalóját (1068. Budapest, Benczúr u. 41.), időpontjául 2008. szeptember 24-én 11,00 órát javasoljuk.

Felhívnom szíves figyelmét, hogy amennyiben a törvényben rögzítetteknek, vagyis a kifogás érdemi intézésének – különös figyelemmel az egyezségig, vagy a jogerős bírósági döntésig a kifogásolt intézkedés végrehajtását felfüggesztő hatályának – nem kíván eleget tenni, úgy szakszervezetünk kénytelen lesz Ön ellen a szakszervezeti tisztségviselők jogainak megsértése miatt a Budapest VI. Terézváros Önkormányzata jegyzőjénél szabálysértési feljelentést tenni.

Budapest, 2008. szeptember 22.

Melléklet: 1 db
Üdvözlettel:

Bárány Balázs Péter
alelnök