Persze azért a fürdőzés sem maradhatott ki, de kétségkívül a túrázásé volt a főszerep. Nyaralásunk időpontjának kiválasztásában is ez a szempont vezérelt minket. Több éves tapasztalat, hogy a Vasutasnap környéki időpontra általában a kánikula a jellemző, ezért esett a választás augusztus 2-5-re. Jó volt a választás, mert 26-27 fokos igazi kirándulóidőt fogtunk ki.

Pénteken délben érkeztünk meg Bélapátfalvára, a Lak-völgyi tóhoz. Szállásunk a Villa Tópart panzióban volt. Mellette a Szomjas Csuka vendéglőben ebédeltünk. Előrelátóak voltunk, több nappal korábban leadtuk az ebédrendelésünket. Jól is jártunk, mert így gyorsan ki tudtak szolgálni minket. Azért 32 embert nem egyszerű rövid idő alatt megebédeltetni egy étteremben.
Beköltözésünk után a fiatalabbak tollassal, ping-ponggal, csócsóval, az idősebbek világmegváltó (elsősorban a vasutat megváltó) beszélgetéssel töltötték az időt. Fanatikus pecásunk jól járt, mert a Lak-völgyi tó a pecások paradicsoma. Másnapra intézte is a horgászengedélyét.

Szombat a túrázás első napja volt. A csapat nagyobb része az Aggteleki Cseppkőbarlangot és környékét látogatta meg. Többen még nem is voltak ott, vagy még gyermekként látták. Kisebb, 11 tagú vállalkozó kedvű csapatunknak Bélapátfalva nevezetessége, a Bél-kő hegy és az arra panorámát nyújtó kilátó volt az úticélja. Útközben elmentünk a város névadója, a Bélapátfalvi Ciszterci Apátság temploma mellett. Sajnos, a több éve tartó felújítás miatt zárva ez az 1246 óta álló nevezetesség. Felújítása több hónapja áll, így kérdéses az ígért idei megnyitása. A templom melletti útjelzőn láttuk, hogy 3 km gyaloglás után még 6,4 km vár ránk a Bél-kőig - hegynek fölfelé. És akkor még nem is tudtuk, hogy a Bél-kő fölé nyúló kilátó még meredekebb.

Felértünk a kilátóba, és a látvány kárpótolt minden nehézségért, ami idáig vezetett. A Bél-kő fennsík és a csoport lefényképezése után indultunk le, hogy megnézzük a fennsíkot közelebbről is. Mára már természetvédelmi terület ez a mesterséges fennsík. 2002-ben bezárt a cementgyár, azóta nem bányásszák a mészkövet, addigra gyakorlatilag levágták a hegy tetejét. Ott állva egy holdbéli táj terült elénk kráterekkel, hatalmas sziklahegyekkel. Bizony, az elmúlt 22 év alatt növényzet csak elvétve tudott megtelepedni rajta, a termőtalaj hiánya miatt.
Jócskán délután értünk vissza a szállásunkra. Sajgott mindannyiunk lába a több mint 20 km-es túra után. Sebaj, mondtuk, holnap majd rádolgozunk: átsétálunk Szilvásváradra, a Szalajka völgybe az országos kéktúra útvonalán, az csak 7 km. A mai nap levezetéseként, pont jót fog tenni a lábainknak. Úgyis vonattal jövünk vissza, ennyi nekünk meg se kottyan!
Este, a bográcsozásé volt a főszerep. Szakácsunk Somogyi Imre volt, aki minden évben elkényeztet a tudományával, ezúttal csodálatos sertéspörköltet főzött. Köszönjük neki!

Vasárnap ébredés után azon kaptam magam, hogy alig tudok kikelni az ágyból, olyan izomlázam volt. A társaság többi tagja is, aki résztvett a Bél-kő túrán, hasonlóról panaszkodott. Az utazók tudják, hogy a vonaton való munkavégzés is igénybe veszi a lábat. Nem egyszer sajgó lábakkal érek haza a munkából. De a hegynek fölfelé mászás már nekünk is feladta a leckét. Ez van, sűrűbben kellene ilyen túrákat teljesíteni! Reggelinél még terveztük, hogy mikor indulunk a Szalajka völgybe a túraútvonalon, de amikor felkeltünk az asztaltól, és lépni is alig tudtunk, arra jutottunk, hogy kihasználjuk az arcképesünket, és vonattal megyünk Szilvásváradra. Így teljes létszámban, mind a 32-en, vonattal mentünk. A Cementgyári megállóig tartó 15 perces séta kicsit segített bemelegíteni a lábizmokat.

A Szalajkavölgyben a kisvasútnak köszönhetően feljutottunk a Fátyol vízeséshez, majd onnan az Ősember barlanghoz. Visszafelé sétálva jöttünk le a hegyről. Útközben rengeteg látnivaló akad, nem részletezem, aki még nem látta, annak el kell mennie! Itt is divat a tóba pénzérméket dobálni. Eszembe is jutott, amikor 1986. májusában az írásbeli és a szóbeli érettségi között több osztálytársammal ide jöttünk kirándulni. Annyira nem volt pénzünk, hogy késő délután a jéghideg vizű tóba ugráltunk, és szedtük ki a nagyobb címletű forintokat. Jól meg is fáztunk, majd megláttunk két fiatalt, akik egy hosszú bot végére hipós flakont erősítettek, és azzal halászták ki a forintokat. Érettségi ide vagy oda, nekünk ennyi eszünk még nem volt.
A késő délutáni ebéd után, ami többségünk esetében a sült pisztrángot jelentette, visszautaztunk Bélapátfalván lévő szállásunkra - szintén vonattal.

Hétfő a hazautazás és a fürdés napja volt. Viszonylag korán hagytuk el a szállást, majd Bükkszék, illetve a híres Bükkszékfürdő gyógy- és strandfürdő felé vettük az irányt! Nagy létszámunk miatt csoportos kedvezményt kaptunk, bár a jegyárak között nem volt feltüntetve. Érdemes rákérdezni nagyobb létszámú csoportoknak minden fürdőben erre a kedvezményre. Az idősebbek a Salvus gyógyvíz jótékony hatását élvezték. A fiatalabb nemzedék és a gyermeki lelkesedésű idősebbek, pedig az élményfürdőt, elsősorban a csúszdákat részesítették előnyben.

Fáradtan, de rengeteg élménnyel gazdagodva tértünk haza.

Kollár Károly
Kecskemét Utazók Tagcsoport

Megújult a VDSzSz Szolidaritás applikációja! Fontos, hogy az appunkba jelentkezz is be, nem elég csak letölteni!

Az appunkhoz készített bemutatót itt is megtalálod kényelmesen böngészhető formában: https://app.vdszsz.hu/app

Mobil alkalmazásunk letölthető:

• Android telefonra:
  https://play.google.com/store/apps/details?id=hu.infotec.vdszsz
• iOS, Apple telefonra:
  https://apps.apple.com/us/app/vdszsz-szolidarit%C3%A1s/id1661345784?platform=iphone

Gondod van az app használatával? Írj nekünk a kapcsolat@vdszsz.hu emailre, megoldjuk!

Galéria