A pást egyik oldalán Vtézy Dávid volt államtitkár huszáros rohammal támadta meg a jelenlegi közlekedési kormányzatot, rásütve billogát amiért az eszköz-és létszámhiányra hivatkozva tíz vonalon vonatpótló autóbuszos közlekedési móddal szállítja el az utasokat, ami Vitézy tálalásában vonalbezárást jelent. A pást másik oldalán a kitörést kivont karddal fogadta Nagy Bálint jelenlegi államtitkár, aki elődjének véleménynyilvánítását a nyári kánikulában szerzett hőgutának tudta be. Mivel a politikai pamfletten túl, a vasutasokat érintő kérdésről van szó, nézzük meg - a teljesség igénye nélkül - , hogy mi vezetett a jelenlegi helyzet kialakulásához.

Vitézy a közlekedési fejlesztések vizionalizálásának lelkes híve, a kezdeményezésére megvalósuló elővárosi fejlesztésekre hivatkozik is a bejegyzésében. Természetesen a megvalósuló fejlesztésekre, innovációra előszeretettel hivatkoznak a politikai szereplők. Szívesen pózolnak egy-egy újonnan beszerzett jármű mellett fotózkodás céljából, örömmel vágják át a felújított pályaszakasz átadásán a nemzeti színű szalagot. Ez a politikai marketing szerves része, egy kis ripacskodás belefér. De mi van a lepukkant infrastruktúrával, amellé ki áll oda fotózkodni?! Emlékezzünk meg arról, hogy Vitézy államtitkársága alatt a MÁV-Start vezérigazgatóját Keresztes Péternek hívták, aki abban látta működésének értelmét, hogy minden költséget - így a járművek karbantartási költségeit és a személyi jellegű költségeket is - igyekezett nullára redukálni.

Azt, hogy Vitézy ezt támogatta-e, nem tudjuk. Az viszont biztos, hogy elnézte neki. A karbantartásra fordítható források kasztrálása egy javarészt még mindig matuzsálemi korú járműpark esetén belátható következményekkel járnak, és ha hozzávesszük, hogy vannak olyan alkatrészek, amelyek beszállítását a gyártók több száz napra vállalják, akkor a katasztofális helyzet előállása borítékolható. Tehát, miközben a volt államtitkár fókuszában a fejlesztések - korábbi pozíciójából adódóan különösen a Budapestet és az elővárost érintő fejlesztések - álltak, elsikkadt az állagmegóvás. Ebből az aspektusból nézve megállapítható, hogy Nagy Bálintnak igaza van, amikor Vitézy fejére olvassa a múltat.

De lássuk, hogy Nagy Bálint védés-visszaszúrás akciója tust ér-e. Elkeserítő tény, hogy bár napokon belül belépünk a 2023-as év nyolcadik hónapjába, a MÁV-Startnak (és a MÁV Zrt-nek) nincs elfogadott üzleti terve. Mondhatnánk, hogy volt már ilyen a vasút történetében, de egyrészről ez nem szolgálja sem a tervezhetőséget, sem a működtetést, másrészről a jelenlegi inflációs környezetben tovább növeli a bizonytalanságot. Nem tartozik szorosan a tíz vonalon történő járatszüneteltetéshez, de jól jellemzi a vasút finanszírozásának elégtelenségét, hogy a megkötött megállapodás ellenére a mai napig nem áll rendelkezésre a MÁV számláján az egyes kocsi fuvarozás támogatására szánt költségvetési forrás, ezért a szórt küldeményes fuvarozást végző vasútvállalatok ezen tevékenységük eredményeként veszteséget kénytelenek elkönyvelni.

Nagy Bálint válaszában azt vélelmezi, hogy elődje véleménynyilvánítása a kánikulában szerzett hőguta eredménye. Az államtitkár diagnózisának valódiságát nem tudni, de amennyiben megalapozott, még az is előfordulhat, hogy Vitézy egy olyan vasúti kocsiban kapott hőgutát, aminek a klímaberendezése azért nem működött, mert Nagy Bálint iránymutatása alapján a 2023-as karbantartási tervbe nem lehetett betervezni, mégpedig költségcsökkentés miatt. A jelenlegi minisztérium működése inkább tűnik látványosnak, mint hasznosnak, de azt se felejtsük el, hogy a bérmegállapodás 2023. évre vonatkozó fejezetének megnyitása sem lett volna lehetséges a tárca támogatása nélkül.

Jómagam az elmúlt huszonöt évben több Állami Számvevőszéki jelentést olvastam, melyek kivétel nélkül megállapították a MÁV, illetve a vasúti közszolgáltatási tevékenység alulfinanszírozottságát. Ennek a következménye az, hogy utas, vasutas egyaránt megszenvedi a járművek elégtelen műszaki állapotát, a vasúti pályán sorjázó lassújeleket, a biztosítóberendezések krachját. A "Nekünk az utas az első!" politikai szlogen feliratát jelenleg elhomályosítja a kigyulladt mozdony füstje, az erdőn keresztül sétálni kényszerülő utasok sziluettje...

A költségvetés maga előtt görgeti a folyamatosan növekvő forráshiányt, miközben növekvő vasúti kapacitásokat köt le a járatok számának növelésével.
A történelmi terhet jelenleg a szolgáltatást igénybe vevő utasok és az őket szolgáló vasutasok viselik. A vasúti közlekedés rendszere lélegeztetőgépen van. A szabad légvételhez kiszámítható és a feladatok magas színvonalon történő ellátásához szükséges forrás biztosítása a központi költségvetés feladata lenne. Enélkül a szlogen csak szaporítása az elmúlt három évtizedben puffogtatott frázisoknak : "Kell a vasút Európának", Európai vasutat építünk" stb.

Miután a nyári melegben megolvadt a vaj a fülek mögött, a honi vasút dinamikus fejlődésének érdekében inkább összefogásra lenne szükség, mint újabb asszóra.

Urak! En garde!

Mózes Tibor, ügyvezető alelnök