Nemrég felébresztettétek szunnyadó álmából szakszervezetünk Ifjúsági Tagozatát egy csapatépítő tréning keretében...
Nagyon belevaló, talpraesett csapat állt össze, a fiatalok az ország minden pontjáról érkeztek. Legalább ilyen változatosság volt a munkakörök terén is: jöttek például jegyvizsgálók, utasellátósok, pályamunkások, felsővezetékesek is. Persze, az első órában mindenki nagyon csendes és visszahúzódó volt.
Aztán Bernát Beatrix, Bíró Ildikó, Diamant Tünde és Novák Viktor közreműködésével nagyon jó csapatépítő játékok következtek. mindenki feloldódott, mindenki mesélt magáról: ki milyen területen dolgozik, ki honnan érkezett, de jó és rossz tulajdonságokat is megtudtunk egymásról. Jó sokat nevettünk, beszéltünk arról, hogy ki mit szeretne elérni az életben, milyen jövőbeli céljai vannak. Számomra az is nagyon érdekes volt, hogy a csapat 90%-ának valamelyik családtagja a vasútnál dolgozott.

Mennyire nehéz ma egy fiatalnak a MÁV-Volán csoportnál?
Azt vettem észre, hogy a fiataloknak ugródeszka ez a munkahely, mindenki két-három hónapot, félévet, vagy akár egy évet tölt el itt, és utána megy tovább a szélrózsa minden irányába. Sajnos, a fiatalok nem gondolkodnak ebben a munkahelyben hosszútávon.

Mi lehet ennek az oka?
A bérek elég alacsonyak bizonyos szakmákban, vannak olyan területek, amik nagyon alulfizetettek ahhoz képest, hogy mennyit dolgoznak. És ha egy fiatal hosszútávon gondolkodik, és például családot szeretne alapítani, akkor – sokak szerint – nem biztos, hogy ez a megfelelő munkahely számukra. Pontosan ezért van a folyamatos pályaelhagyás. Másrészt azt is érzékelem, hogy borzasztó káosz van a vállalatoknál: kiadnak egy utasítást, amit nem gondolnak át, nem beszélnek meg előre. Folyamatosan jönnek az utasítások, ötpercenként, nincsenek konkrétumok például egy utasítás végrehajtására, hanem csak kiadják, és oldjuk meg. Csak ez nem biztos, hogy kivitelezhető, mivel lehet, hogy a munkáltató nem tudja, hogy a munkavállaló hogyan dolgozik a gyakorlatban.

Közös érdek, hogy a fiatalok ne hagyják el a vasutat, hogyan lehetne ezen a téren változást elérni?
Tíz éven belül rengeteg munkavállaló fog nyugdíjba vonulni, és nincsen utánpótlás, vérfrissítés, épp ezért mindenképpen több fiatal kellene, akik hosszútávon a vasúton maradnának. Nagyon háttérbe szorulnak a személyes kapcsolatok. Mindenki rengeteget dolgozik, legyen szó bármelyik cégről, utána mindenki hazaesik, és a kollégák nem is ismerik egymást. Nincsen szoros közösség, de itt a szakszervezetnél nagyon családias, otthonos a légkör, lehetne egy jó közösséget építeni a fiatalok körében is, ezt nagyon fontosnak tartom. A közösségépítő programok, a közös munka is építi a csapatot, hogy egymásra is támaszkodhassunk, egymást segíthessük. Nagyon fontosnak tartom, hogy a családias légkört a fiatalok körében is megteremtsük. Ezen a rendezvényen elhangzottak ötletek is az utánpótlással kapcsolatban: úgy lehetne például a fiatalokat a vasúthoz csábítani, ha elmondjuk, hogy mi, fiatalok miért szeretünk a vasútnál dolgozni, és miért előnyös ez. Ha egy fiataltól hallják, hogy érdemes itt dolgozni hosszútávon, akkor talán szívesebben jönnének ide.

Hogyan tovább? Mik lesznek a Tagozat első lépései?
A cél az, hogy az Ifjúsági Tagozatot fellendítsük, és hogy minél több tagot toborozzunk, akik aztán a szakszervezetben maradnak. És ha együtt dolgozunk egy közös célért, akkor előre tudunk jutni. Első körben szerintem fontos, hogy a fiatalok által használt felületeken mozgassuk meg tagjainkat: facebook-csoportot, instaoldalt tervezünk indítani, ahol elérhetnek minket. Itt tudhatják meg, hogy miért érdemes belépni a szakszervezetbe, megismerik, hogy mivel foglalkozunk. Meg kellene értenie minden fiatalnak, hogy szakszervezet nélkül nem lehet a vasútnál létezni. Amióta az Ügyfélszolgálaton dolgozom, folyamatosan azt hallom a munkavállalóktól, hogy ez nincs, az nincs, ez nem jó, az nem jó, és nagyon sokszor csak a szakszervezet áll a dolgozók mögött – akár olyan probléma esetén, hogy a bért nem fizette ki megfelelően a munkáltató, vagy ha például táppénz-kiegészítésre volt szükség üzemi baleset esetén. Vagy ott van például a házasságkötési támogatás, ami nagyon jó újítás, hogy csak egy példát emeljek ki. Ezekről jó, ha a fiatalok tudnak. Tervezünk ifjúsági rendezvényeket, akár két-három havonta, amikor kicsit ki lehet kapcsolódni a napi rutinból, és ahol kicsit jobban megismerhetnénk egymást. Persze, nem csak az egyedülállókra kell gondolni, hanem a családos fiatalokra és a kisgyerekeikre is.
Célunk, hogy minden résztvevő a következő rendezvényre hozzon magával másokat is. Attól, hogy most valami elindul, nem biztos, hogy fenn is marad, viszont ha közelebb sikerül egymáshoz hozni az embereket, már csak a közösségért is itt maradnak. Mert jó a csapat, jó itt lenni, jó egy közösséghez tartozni. Ha mindenki legalább egy vagy két fiatalt hoz magával, akkor előbb-utóbb ez be fog indulni.