Hírlevél - 2008. december 12.
Továbbra sincs bérajánlata a MÁV-nak, hiszen sokadik felszólításunkra se volt hajlandó azt elénk tárni, illetve az általunk javasolt 7 százalékos keresetfejlesztés érdemi tárgyalásától is elzárkózott a december 12-i VÉT-ülésen. A KSZ egyeztetés dettó legalább ilyen sikeres: miközben a KSZ egyik leglényegibb kérdését, annak hatályáról való megállapodást sürgetjük, óhatatlanul belehallgattunk néhány pont tárgyalásába, ami csak megerősítette eddigi álláspontunk helyességét: a munkáltató egyértelműen palira veszi a szakszervezeteket. Néhány ízes példa a sok közül.
Jeleztük korábban is, hogy a jelenlegi KSZ néhány pontjának módosítására igényt tartunk, azzal együtt, hogy hatálya vonatkozásában csak a legalább 2011. végéig szóló KSZ-t tartjuk elfogadhatónak. A néhány pont közül egy a munkaidő-beosztást érinti, amit jelenleg havonta nyolcszor lehet megváltoztatni, ami az egy hónapban előforduló mintegy 13 szolgálatot tekintve nagyon magas szám. A munkáltató csak úgy hajlandó mérsékelni ezt, ha a szakszervezeti oldal hozzájárulna az átvezénylési díjak drasztikus csökkentéséhez. Ez persze, természetesen elfogadhatatlan, így ez a pont is függőben lévő társaihoz csatlakozott, ahol már gyakorlatilag a KSZ összes eddig tárgyalt paragrafusa állomásozik.Hasonló sorsra jutott a fordulószolgálatosok osztott munkaidejével kapcsolatos rész is. Az osztott munkaidő intézményének alkalmazását a készenléti munkavégzés során legjobb lenne eltörölni, további fenntartását viszont a jövőben csak 130 százalékos díjazás ellenében tudjuk elfogadni azzal, hogy a munkavállalók pihenését emberhez méltó körülmények között kell a munkáltatónak megoldani. Egyébiránt a MÁV Startnál is hasonló szabályozás van érvényben, mégse dőlt még senki se a kardjába a menedzsment tagjai közül.
Mondani sem kell, hogy az összes általunk hétről-hétre felvetett kérdésekre ezúttal se kaptunk választ, így az E1-es utasítás módosításával, az ajtózárási mizéria megoldásával kapcsolatban se. Ahogy az se derült ki, hogy Barcza László, a Déli pályaudvar állomásfőnöke milyen alapon fizet helyettesítési díjat saját helyettesének, és a hálózaton vajon hány ilyen szerencsés beosztott van.
A Monorierdőnél bekövetkezett vasúti katasztrófa után még csak a többi vasútvállalattal való egyeztetésen van túl a MÁV, a korábban megígért, a Biztonsági Igazgatóság által javasolt változtatásokat – amikkel egyébként mindenki egyetértett – több mint két hónappal a baleset után még mindig nem továbbították a Nemzeti Közlekedési Hatóság felé.
Továbbra sem tudjuk, hány embernek kell még meghalnia ahhoz, hogy a vasút hozzáértői a még élők védelmét szolgáló pár szavas módosítás érdekében képesek legyenek a presztizsüket félretenni. Meg persze, azt is tudni szeretnénk, mikor lesz a vasútnál biztosítóberendezésnek nevezhető, a közlekedés biztonságát garantáló rendszer.
Az egyetlen jó hír a főrendelkezők váltásával kapcsolatos, aminek persze még korántsem biztos, hogy örvendetes lesz a kimenetele: jövő héten újabb egyeztetésre kerül sor, ezúttal Zsoldos Marianna részvételével, aki abszolút kompetensnek érzi magát az ügy megoldásához, bár az közismert, hogy főrendelkezői munkakört még nem töltött be. Persze, ezt már Bernard Shaw is megmondta, és ebben igaza van: „nem kell tudni tojást tojni ahhoz, hogy megmondjuk, büdös vagy sem.”
A kialakult helyzet tarthatatlan, ugyanis a főrendelkezőket érő stressz és negatív egészségügyi hatások mérséklése érdekében megkötött megállapodás ellenére többek között a kelenföldi főrendelkező váltásos pihenőidejét sem biztosítják, mivel a főrendelkezők közül egy megbetegedett, másik pedig anyai örömök elé néz. A megállapodást azonban így is be kell tartani, akár a rendkívüli munkavégzés terhére is, amiről egyébként már korábban megállapodás született.
Természetesen, a kaposvári III-as őrhelyen dolgozó munkavállalók büntetésben vannak, mivel minden munkabeszüntetés során sztrájkoltak, ezért továbbra is rakhatják a szenes kályhát, annak ellenére, hogy már augusztusban a pályavasúti főigazgató és még nála is nagyobb méltóság határozott ígéretet tett arra, hogy az őrhely közelében húzódó gázcsövet megcsapolva a fűtéskorszerűsítés megvalósul. Ennyit az ígéretekről.
Dombóváron Németh Károly területi alkirály, az állomás császára továbbra is úgy gondolja, hogy a világ legtermészetesebb dolga, hogy a fordulószolgálatos kocsirendezők, illetve vonali tolatásvezetők munkaideje hajnali kettőkor véget ér, kettőtől reggel hatig pedig mindenki azzal tölti el szabad féléjszakáját, amivel gondolja: séta a holdfényben, ének az esőben, egészséges biciklitúra a harmatos aszfalton, vagy hógolyózás a társakkal, ha az időjárás ezt lehetővé teszi.
Nem tűrhettük tovább a munkáltató által biztosított nyugdíjas elnöklését a VÉT-en, ezért a KSZ-ben foglalt jogunkkal élve megegyeztünk, hogy a jövőben változó sorrendben biztosítjuk a tárgyalás vezetését. Így már a mai napon a VSZ átvette az elnöklést, amely jó hatással volt a tárgyalásokra, a következő alkalommal pedig mi adjuk a moderátort.
A Kollektív Szerződés tárgyalása során a munkáltatói előterjesztésben lévő sorozatos hibákat, bakizást, tévedést, és nem utolsósorban a munkavállalók irányába mutatott mérhetetlen rosszindulatot látva úgy ítéltük meg, hogy a humán vezetés egész egyszerűen alkalmatlan a KSZ-módosítás érdemi tárgyalására, nem beszélve a bérfejlesztés vitájáról. Ezért bejelentettük, hogy a jövőben a KSZ-ben biztosított jogunknál fogva elvárjuk, hogy Heinczinger István, a MÁV vezérigazgatója részt vegyen ezeken a tárgyalásokon, hiszen eddigi közreműködése – a tavalyi részfiaskótól eltekintve – mindig, mindkét fél számára megnyugtató megoldást eredményeztek.
A tíz nap gyakorlatilag letelt, készüljetek a sztrájkra. Híresztelések szerint ismét júdáspénzzel akarja sztrájkunkat megtörni a munkáltató, ezzel kapcsolatos részleteket a vezérigazgatók részére írt levelünkből tudhattok meg.
2008. december 12.
