Forgalom, VÉT, kollektív munkaügyi vita: azért vannak eredmények is - 2008. december 5.
Eredménytelen volt a munkáltatóval folytatott egyeztetés a Pályavasúti Üzletágnál december 5-én, ahol viszont – üdítő kivételként – a VSZ-szel sikerült közös nevezőre jutni. A félreértés a „szakma” gerincproblémáira vezethető vissza, hiszen a munkáltató korábban arról tájékoztatott minket, hogy nincs olyan szolgálati hely, ahol a főrendelkezői helyiségben háromnál többen teljesítenek szolgálatot. Nem kételkedtünk benne.
Ma kiderült: Lipusz Ferenc – nagyon finoman fogalmazva – ismét nem mondott igazat, mivel nehezen képzelhető el, nem tud arról, hogy például Ferencváros szolgálati helyen a főrendelkezői helyiségben öten vannak szolgálatonként beosztva.
Annyi előnye azért volt a dolognak, hogy a munkáltató képviselőjének minden próbálkozása ellenére mostanában ritka jelenség szemtanúi lehettünk: egységbe kovácsolódott a szakszervezeti oldal. Hiszen – mint ahogy arról már rengetegszer beszámoltunk – két külön ügyről van szó.
Az egyik a főrendelkezőké, akik mellett – igaz, hogy jelenleg még csak hétköznapokon és 7,6 órában – egy „második” főrendelkező is szolgálatot teljesít, így biztosítva, hogy egymást váltva tudják a szolgálatot ellátni – a stressz és egészségkárosító hatások csökkentése érdekében.
Kompromisszumként legfeljebb annyi fogadható el, hogy a két főrendelkező valamelyike a helyiségben dolgozó másik két munkavállalótól átveszi a munkát, természetesen, átirányítási díj fejében, így biztosítva munkaközi szünetük egybefüggő kivételét. Ahol háromnál többen teljesítenek szolgálatot – így a Fradiban is – a munkáltató köteles gondoskodni arról, hogy megfelelő szakismerettel bíró munkavállalók álljanak rendelkezésre a munkaközi szünetek egybefüggő kiadhatósága érdekében.
A problémának ezzel nincs vége, hiszen azokban a munkakörökben és szolgálati helyeken, ahol nem lehetséges a munkaközi szünetek egybefüggő kiadása, a munkáltató kötelessége a fentieken kívül gondoskodni - akár a rendkívüli munkavégzés terhére, akár létszámbővítéssel - a munkaközi szünetek egybefüggő kiadhatóságáról.
A VSZ forgalmi tagozatának vezetőjével megegyeztünk abban, hogy közös megállapodás-tervezettel fordulunk a Pályavasút illetékese felé.
A VSZ-szel való egységes álláspont egészen az egy órával később kezdődő VÉT-ülésig tartott, amiről azonban ezúttal a MOSZ, majd a munkáltató képviselői viharzottak ki, miután utóbbi egy jottányit sem engedett abból, hogy befogadják jól ismert módosító indítványunkat. Eszerint a KSZ hatályának legalább 2011. végéig ki kell tartania, szemben az általuk ajánlott egy éves határidővel. Annak ellenére ragaszkodnak ehhez, hogy szociológusok és közgazdászok tömegei a legalább három éves kollektív szerződés megkötésére figyelmeztetnek, tekintettel a jelenlegi, és a várható gazdasági állapotokra.
Sajnos, a többi szakszervezet nem képes belátni, hogy Szakszervezetünk már csak történelmi okok miatt is ragaszkodik a KSZ hatályáról szóló megállapodáshoz. Hiszen 2000-ben ugyanez történt, amikor a hátramaradt – mellesleg legvitatottabb – pontokat elbagatellizálta a munkáltató, és olyan helyzetbe hozta a szakszervezeteket, hogy egy kedvezőtlen tartalmú KSZ-t aláírjanak, amit csak 2002-ben az ún. „MOL-os” fiúk idejében tudtunk korrigálni. Bíztató mindenesetre, hogy a hatályról szóló hosszas vitában a VSZ a munkáltató unszolására sem foglalt a MÁV számára kedvező állást, hanem bölcsen hallgatott. Ebből következik, hogy ők is látják a rövid határidejű KSZ-ben rejlő súlyos veszélyeket.
Másrészt, a munkáltatóval és a többi szakszervezettel együtt közösen abban állapodtunk meg, hogy pontról-pontra haladunk. Nem a mi hibánk, hogy a munkáltató által átadott tervezettben a KSZ hatálya az első paragrafust is megelőzi, és Zsoldos Mariann kedvére szeretne szökdécselni a hű jogászaival egyetemben a paragrafusok őserdeiben.
Persze, a legnagyobb fiaskó az volt, amikor a munkáltató nemhogy a Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztériumban korábban megismert, gyalázatos 1,8 százalékos bruttó jövedelemnövekményt ajánlotta volna fel, hanem ígérete és törvényi kötelezettségei ellenére, nem közölte bérajánlatát. Azt kell gondolnunk, hogy bérajánlatát nem meri megmondani, vélhetően azért, mert az nulla. Az igazgató asszony további lelki terheket – tekintettel a borongós délelőttre – nem kívánt elviselni, és ránk vonatkozó bősz kritikák közepette összecsomagolt, majd kuckójába vonult.
Ahonnan csak a kollektív munkaügyi vita 59. fordulójára bújt elő, ami sem sok optimizmusra adott okot, hiszen a munkáltató ötvenkilencedszer is megismételte, hogy kitart eredeti álláspontja mellett, amiről vélhetően már halvány fogalma sincs. Az eseményre a szokottnál többen érkeztek, valószínűleg sokan a HÉV hálózatát tesztelték, amit a minisztériumi hírek szerint a MÁV csekély 30 milliárdért karácsonyi ajándékként megvásárol a vasutasoknak, ahelyett, hogy kifizetné jól megérdemelt jussunkat.
Ahogy a népmesékben szokás, a három királyfi közül csak a legkisebb szerencsés, így a 10 százalékos kiszervezési pótlék és a privatizációs bevétel is csak a Cargonak, a legkisebb királyfinak jutott osztályrészül. Úgy véljük, hogy ez a mesében jól hangzik, de a valóságban nem szabad, és nem is fog így történni.
Semmi okunk nincs azt gondolni, hogy a sztrájk folytatása nélkül az egyre gyarapodó konfliktushalmazt sikerül megoldani. Erre készüljetek lélekben, hiszen a munkabeszüntetésre hamarosan sor kerül.
2008. december 5.
