Most éppen ki füllent? - Hírlevél - 2008. december 3.
A Start tett javaslatot a menetrend tartalmára, a Minisztérium ezzel kapcsolatban semmit nem írt elő – derült ki a Közlekedési, Hírközlés és Energiaügyi Minisztériumban (KHEM) tartott december 3-i egyeztetésen. Mint az ismert, ennek pontosan az ellenkezőjéről szerezhettünk tudomást a legutóbbi, MÁV-nál tartott konzultáción, ahol bőszen a Minisztériumra mutogattak, illetve mosták kezeiket. Sőt, a vasútvállalat egyenesen olyan javaslatot tett le az asztalra, ami egyenesen ellehetetlenítette volna a vasúti közlekedést egyes vonalakon, ehhez azonban a Minisztérium nem járult hozzá. Aki kideríti, ki nem mond igazat, azok között kisorsolunk az egyik VÉT-ülésre szóló zsöllyés helyet.
Az új menetrend tüneteinek politikailag korrekt leírása valahogy így szólna: a hivatásforgalmon kívül, valamint tanítási szünetben kevesebb a vonat. De akárhogy is becézzük a gyereket, a menetrend gyakorlatilag használhatatlan. A Minisztérium képviselője elmondta: ha a Start szerint ez a legjobb struktúra, akkor már a Minisztérium se tud mit csinálni az ígért felelősségre vonásokon kívül, amit, persze, elsősorban nem a menetrend miatt tenne az Alapító, hanem, azért, mert másfél hónapos csúszással érkezett meg a tervezett a Starttól a Minisztériumhoz. A Minisztérium főosztályvezetője nehezen fogta fel, ha a vonatok forradalmian új közlekedtetése a tagjaink, illetve a vasutasok munkába járását, illetve az onnan való hazajutásukat ellehetetleníti, az ugyanúgy vonatkozik a nem vasutas sokaságra is, hiszen az évek során a munkábajárási szokásokhoz igazodott a jelenlegi, a tervek szerint lassan kimúló menetrend. Talán majd a legközelebbi vasutasnap kitüntetettjeinek névsorából kiderül, kit vontak felelősségre.Tehát, mint mondták, kevés idő maradt a Minisztérium részére. Ezért kezdeményeztük – ahogy korábban is – hogy az egész új menetrend bevezetését függesszék fel, és maradjon hatályban a jelenlegi, amíg nem sikerül a hatalmas öngólt kijavítani.
Tovább egyeztetések szükségesek az egységes vizsgarendszer kidolgozása érdekében ,sajnálatosnak tartjuk, hogy a más közlekedési ágazatokban évek óta kiválóan és hatékonyan működő tesztrendszer alkalmazásától egy-két vaskalapos hivatalnok még mindig elzárkózik. Bízzunk benne, hogy lassan cilinder kerül a fejükre.
A vasúti orvosi egészségügyi alkalmassági vizsgáknál továbbra is kérdőjel a pszichológusok szerepe, bár ebben úgy tűnik némi előrelépés mutatkozik, hiszen szintén nem lett véglegesítve ebben a kérdésben a minisztériumi álláspont. A menetkedvezmény dolgában nyugaton a helyzet változatlan, bár jó magyar szokás szerint a rendelet bevezetése csúszni fog, de tartalmában érdemi változás nem fog történni.
Kifogásoltuk, hogy a monorierdői baleset óta eltelt két hónap se volt elegendő arra, hogy a MÁV vállalatcsoport egymással rivalizáló társaságai a szükséges utasításmódosításban – amelyet a Vasútbiztonsági Igazgatóság eléjük tárt – megállapodjanak.
Ismét előadtuk: nem tudjuk, hány embernek kell még meghalni, hogy a vasútnál a józan ész átvegye az uralmat.
Dr. Csepi Lajos szakállamtitkár megígérte, hogy a soron következő, januári ülésen tárgyalni fogjuk a kérdést, mivel ő is halaszthatatlannak ítéli azt.
Az F2-es utasítás forgalombiztonságot érintő módosításai, amelyeket már múlt alkalommal részünkre két héten belül megküldhetőnek ítéltek, homályba veszett, olyannyira, hogy a minisztérium egyik jeles képviselője egész egyszerűen letagadta, hogy erről szó esett volna a korábbi tárgyaláson.
A napirendet követően a VDSzSz kérdéseire érdemi válaszokat nem kaptunk. Mi az, amit megtudhattunk? És ez fontos.
A jövő évi bérfejlesztés mértéke átlagosan – nem csalás, nem ámítás – a tervek szerint mindössze 1,8 százalék. Ez kevesebb annál, amellyel egyáltalán még vitatkozni is érdemes. A minisztérium szeretné megállapodással rendezni a több mint egy éve tartó konfliktust, csak éppen erre nem kíván áldozni, ehelyett inkább önmérsékletet kér az éhbéren tengődő vasutasoktól. Meg egyébként is, a konfliktus rendezése a MÁV menedzsmentjére tartozik, a minisztérium, mint a tulajdonos képviselője, ez ügyben láncra vert oroszlánként viselkedik. Ugye, ez hihető szituáció?
Amikor rákérdeztünk, hogy Gyurcsány Ferenc szózatára hány menedzser ajánlotta fel prémiumának valahány százalékát a magyar őserdő telepítésére, szintén mély homályba burkolózott a válaszadó, mondván, hogy erről a sajtóból szerezhetünk majd értesülést.
De azért a vasutasoktól önmérsékletet vár. Ezek szerint a menedzserek nem vasutasok, bár ez különösképpen nem meglepő következtetés.
Arra a kérdésünkre, miért maradunk le az uniós vasutasoktól, az igazmondó minisztériumi képviselő nem átallotta azt mondani, hogy szó nincs elmaradásról. Mit mondjunk erre? Ha valaki a negyven és a négyszáz kilométer között nem tud különbséget tenni, annak tényleg el kellene menni pszichológushoz.
Természetesen, úgy vélik, hogy a létszámleépítések során is önmérsékletet kellene tanúsítanunk, azt még hozzátehették volna, hogy esetleg vonuljunk be egy kolostorba.
A MÁV Cargo eladásából december 2-án befolyt privatizációs bevétel felett eddig úgy tudtuk, hogy a MÁV rendelkezik, amit a minisztérium képviselője is megerősített – az írott sajtóban mégis ennek ellenkezőjét kellett olvasnunk: e hatalmas összegről már a vasúttársaság bölcsei képtelenek dönteni. Ezért, a kormány kezeibe helyezik sorsát.
Mit tesz a MÁV? Ahelyett, hogy a munkavállalóinak megígért privatizációs jutalékot – a nettó 250 ezer forintot – kifizetné, kedvet kapott kiváló szolgáltatásai „fejlesztéséhez”, és úgy döntött, hogy – a BKV-t mintegy megmentve – a lepusztult, pénzfaló, döcögő HÉV-hálózatot ebből az összegből megvásárolja, és e csődtömeget üzemeltetve tovább növeli azt a 30 milliárd forintnyi veszteséget, amit a legutóbbi költségvetési vita során a cégtől megvontak. Így higgyetek a szép szavaknak és ígéreteknek. Reméljük, sejtitek, mi kell ahhoz, hogy emberszámba vegyenek Benneteket. Ne engedjünk a 48-ból!
A KSZ-tárgyalásokon eredmény nincs, a munkáltatók minden eszközzel megpróbálnak minket – és a munkavállalók érdekeit – figyelmen kívül hagyni. A Cargosok hamarosan közel másfélmilliót kapnak fejenként a privatizációs bevételből, persze, nem sajnáljuk tőlük, csak nem értjük, miért nem jut a többi vasutasnak is, akiknek sem több, sem kevesebb szerepe nem volt ebben, mint a Cargonál dolgozóknak.
Akik képesek sztrájkolni, azoknak az MMK nem olyan fontos, hiszen a mozdonyvezetők, akik hasonló fizetési osztályokba tartoznak, mint például a főrendelkezők, vagy a rendelkezők tudomásunk szerint havi 450 ezer forint bruttó átlagfizetést kapnak a munkájukért. Gondolkozzatok ezen is el. Természetesen, nem az övékét sokalljuk, hanem a többiek éhbéren tartása ellen akarunk tenni. De ez csak együtt, összefogással megy.
