Nálunk minden
a vasutasokról szól!

Pályavasúti összefoglaló Gépészettel a végén - 2008. november 27.


Hosszas vitákat követően a decemberi bérfizetési napon a novemberi bérekkel együtt fizeti ki a munkáltató a szakszervezetünk által kezdeményezett KSZ 40. §. módosításának eredményét: 16 ezer forint egyösszegű kifizetésben részesülnek azok, akik a mellékletben felsorolt állomásokon és munkakörökben 2007-ben legalább tíz hónapot dolgoztak, és nem tudták egybefüggően kivenni munkaközi szünetüket.
Ezen kívül az idei év vonatkozásában a mellékletben felsorolt munkakörökben dolgozóknál és szolgálati helyeken egybefüggően ki nem adott munkaközi szünetekre alkalmanként 400 forintot fizet a munkáltató.
(Azokon a szolgálati helyeken, ahol a személyes váltás kötelező, 12 óra után – a személyes váltás miatt – további, a személyi alapbér 175 százalékának kifizetése is kötelező, függetlenül a szolgálat átadás-átvétel tényleges idejétől. Ez esetben a munkáltató a munkahelyen való tartózkodást csak a tényleges átadás-átvétel idejére követelheti meg, ahogy ezt már többször is leírtuk.)
A fenti eredmények csupán az első lépést képezik, ugyanis a munkáltató a mellékletben nem felsorolt, de a fenti juttatásokra ugyanúgy jogosult forgalmi dolgozókat a menetrend alapján kívánja meghatározni, ennek azonban gyakran köze nincs a valósághoz. A valóság a fejrovatos naplóból derül ki egyértelműen, hiszen az a tényleges vonatközlekedést rögzíti. Ennek alapján eldönthető, hogy egy adott munkavállaló egy adott szolgálatban ki tudta-e venni egybefüggően a munkaközi szüneteit, vagy sem.

Egy általunk még 2002-ben kezdeményezett és a MÁV által egy akkreditált foglalkoztatás-egészségügyi intézettől megrendelt független vizsgálat alapján bebizonyosodott, amit eddig is tudtunk: a főrendelkezők 12 órás szolgálata rendkívüli leterheltséget jelent számukra. A vizsgálat megállapításai nyomán szakszervezetünk még tavaly kezdeményezte a főrendelkezők váltását, tehát azt, hogy egy szolgálatban két főrendelkező végezze munkáját, mégpedig úgy, hogy ne csak a munkaközi szünet kerüljön így számukra kiadásra, hanem amíg az egyikük dolgozik, a másik pihenjen. Természetesen, a pihenéssel töltött idő is a munkaidő része a díjazás és minden egyéb szempontjából.
Ezzel kapcsolatban több megállapodáson is túl vagyunk, amiket a MÁV és hű csatlósai, sajnos, a munkavállalói oldalról, rendre igyekeznek kiforgatni tartalmukból. Álláspontunk az, hogy ez a „második” főrendelkező nem a szolgálati helyen dolgozó összes forgalmi szolgálattevő és főrendelkező munkaközi szünetének kiadását hivatott biztosítani, ahogy azt a munkáltató szeretné, hanem csak és kizárólag a főrendelkező szolgálati helyén teljesíthet szolgálatot.
Jelenleg egyelőre ez csak a hétköznapi, nappalos szolgálatokra vonatkozik, azon belül is csak 7,6 órában dolgozik a „második” főrendelkező. Szerintünk nagyon sok szolgálati helyen az ünnepnapi, a hétvégi és az éjszakás szolgálat sem jelent kevesebb leterheltséget, tehát arra törekszünk, hogy minden egyes szolgálatban a fentiek szerint váltva egymást, két főrendelkező végezze felelősségteljes, nagy szaktudást igénylő munkáját. A stressz- és tehermentesítés akár évekkel hosszabbíthatja meg a munkavállalók életét, a kíméletes életmód pedig az egészségromboló hatásokat küszöböli ki.

A november 19-i VÉT-en már második alkalommal szólítottuk fel a MÁV-ot arra, hogy terjessze elő jövő évi bérjavaslatát, amire egyébként a törvény is kötelezi. A vidám kacarászásból erről semmit nem lehetett megtudni. Elmondható, hogy a MÁV-nak november közepe után nincs még bérajánlata. Illetve, ha van, nem merik megmondani, csak majd december 5-én, amikor már az elénk terjesztett, várhatóan megalázóan alacsony bérfejlesztés mértékéről nem lesz elég idő tárgyalni, pláne nem megállapodni.

A MÁV 2009. végéig kötne KSZ-t, ami, természetesen, elfogadhatatlan. Ahogy a Gépészetnél is, csak egy határozatlan idejű kollektív szerződést fogadunk el, ami 2011 végéig nem mondható fel. A KSZ ugyanis addig kívánatos a munkáltató számára, amíg jól mennek a dolgok. Ha ez nem következne be, a MÁV alig várja, hogy lejárjon a hatálya: abban a pillanatban az abban foglalt összes juttatás a Munka törvénykönyvében meghatározott szintre süllyedne. Magyarán, a munkavállalókkal vitetnék el a balhét, az összes terhet jó szokás szerint vállaikra raknák.

A VDSzSz álláspontja változatlan: a Cargo privatizációs bevételéből továbbra is 250 ezer forint kifizetését követeljük. A MÁV természetesnek veszi, hogy nem jár 10 százalékos személyi alapbéremelés a kiszervezett – Start, Gépészet, stb. – munkavállalók részére, annak ellenére, hogy az Árufuvarozási Üzletág kiszervezésével bezárólag ez volt a követendő gyakorlat. Ezért, illetve a fentebb leírtak mielőbbi megvalósulása érdekében elkerülhetetlen a sztrájk folytatása, és a MÁV Csoport munkavállalói közti összetartás is. Csak így, együtt lehet ugyanis bármit elérni. Ez mindenkinek a saját, jól felfogott érdeke.

Ismét eredménytelen volt a Gépészetnél a KSZ-tárgyalás, ahol mással sincsenek elfoglalva, mint, hogy az éppen ügyeletes boszorkányt kívánják égetni, aki, hogy-hogynem tagunk. A Kun apparátus egyszerűen nem érti a jelent, képtelen felfogni, hogy nélkülünk senkivel nem tudnak KSZ-t kötni. Valamint azt sem látják be, hogy a jelenleginél csak jobb feltételekkel írunk alá KSZ-t, és nem egy évre.

2008. november 27.