Nálunk minden
a vasutasokról szól!

Hírlevél - 2008. november 12.


Pikk-pakk lezavarná a MÁV Gépészet ZRt. humánvezetése az új Kollektív Szerződéssel kapcsolatos tárgyalásokat, ami az idén a cégbe beolvadt Szolnoki és Északi Járműjavító Kft-k munkavállalóira is vonatkozna.
Ennek érdekében hosszú percekig arról győzködtek minket, hogy a szakszervezetünknek elfogadhatatlan paragrafusokra térjünk vissza a tárgyalások végén. A trükk ismerős: a tényleg fontos szakaszok részletes kitárgyalására így nem marad idő. Természetesen, nem egyeztünk bele, és ragaszkodtunk ahhoz, hogy az egyes pontokról egymás után állapodjunk meg.
Az első pont rögvest ebbe a kategóriába tartozik: a KSZ hatálya. A munkáltató csak hosszas kínlódás után fogadta el, hogy határozatlan időre szóljon, ugyanis eredetileg csak határozott időre, 2009. végéig tartotta ezt elképzelhetőnek.
Kun Tamás meglepő módon fejlődőképesnek mutatkozik, szemben a légiközlekedéstől ideszárnyalt hajthatatlan Olaffal. Kun Tamás elmondta: az általa vezetett tárgyalódelegációnak nincs felhatalmazása arra, hogy a KSZ hatályáról nyilatkozzon, ezt a megtisztelő feladatot a távolmaradt vezérigazgatóra hagyta volna. Röviddel később már azzal érvelt, hogy a KSZ-tárgyalás végén árulják el, tudnak-e támogatni egy határozatlan időre szóló KSZ-t. Nyilván, ha túl jóra sikeredik, a munkáltató csak egy évre szeretné megkötni. Furamód a Startnál is határozatlan időre szól a KSZ, azonban a cég vezetéséből még senki nem dőlt a kardjába. [JAVÍTÁS: Ez utóbbi mondatban korábban a Start mellett a Trakciót is mint határozatlan idejű KSZ-szel rendelkező céget hoztuk példaként, holott náluk határozott időre szól a Kollektív Szerződés. Ezt javítottuk, mindenkitől elnézést kérünk a bakiért.]
A következő problémás szakaszig se kellett sokat várni. A második, a KSZ felépítését taglaló paragrafusban a munkáltató azt erőltette, hogy csak a KJK-knál és a járműjavítónál lehessen helyi függeléket kötni. Ez azonban a helyi függelékkötési jog korlátozása lenne, amit – természetesen, szintén elutasítottunk. A munkáltató, miután bebizonyította, gőze nincs arról, hogy egyáltalán hány helyi függelék van jelenleg a cégnél, elfogadta álláspontunkat: az egyes telephelyek munkavállalóira vonatkozó eltérő szabályokat a helyi függelékek hivatottak szabályozni. A helyi függelék kötésére jogosult szolgálati helyek felsorolását a KSZ 4. sz. melléklete tartalmazza majd.
Hosszas vitát kellett folytatni annak érdekében, hogy a Ruházati ellátás szabályozása is bekerüljön a KSZ-be. Töréspontnak számít jelenleg is a KSZ felmondását tartalmazó 4. – november 12-én tárgyalt utolsó – paragrafus is. Kun Tamás a Munka törvénykönyvét véve alapul azt javasolta, hogy fél év után lehessen a KSZ-t felmondani. Ez megint csak elfogadhatatlan, szakszervezetünk szerint a legoptimálisabb az, ha a szerződés egy másik KSZ megkötéséig nem mondható fel. Érdekes módon, ez más MÁV Csoporthoz tartozó cégeket se vitt csődbe.
A KSZ-tárgyalást követően került sor a MÁV-nál a VÉT-ülésre. Napirendi előtti pontként a tervezett menetrend-módosításról faggattuk a munkáltatót, amiről semmit nem tudunk, már csak két ok miatt sem. Egyrészt hivatalosan nem kaptunk semmiféle tájékoztatást, másrészt a döntés meghozatala előtt tájékoztatni kellett volna a szakszervezeteket, hiszen az új menetrend vélhetően munkavállalók nagyobb csoportját érinti. Erre mindeddig nem került sor. Viszont szokás szerint folyamatos az egymásra mutogatás a cégek között.
A MÁV képviselője elmondta, hogy a menetrenddel kapcsolatban a Start a hunyó, velük kell tárgyalásokat kezdeményezni. Mint kijelentette, a vasutasoknak nem kell izgulniuk amiatt, hogy nem érnek majd be időben a munkahelyükre, nyilván addig a munkáltató felleli a megfelelő számú szolgálati járművet. Egyébként ez a 1002. éjszaka meséje.
Dombóváron a tolatócsapat éjjel kettőkor szétszéled, ezzel a Pályavasút főhumánusa, Wikidál István tökéletesen egyetért, függetlenül attól, hogy két hete nem tartotta a szolgálati vezető eljárását humánusnak. Ezt követően kijelentettük, alkalmatlan arra, hogy humán területen vezető státuszt töltsön be. Mentalitását pár száz évvel ezelőtt a gyapotföldeken kiválóan tudta volna hasznosítani.

Szintén rendezetlen a főrendelkezők váltásának kérdése, ahogy a többi forgalmi dolgozó munkaközi szünetének ügye is az. A munkáltató egész egyszerűen nem hajlandó a törvényben foglaltakat teljesíteni, ami alapján az első hat óra után, illetve az azt követő harmadik óra után a munkaközi szünetet ki kell adni. Ha a minimum 20 percek nem adhatók ki egybefüggően, a 2 * 400 forint kifizetésétől is vonakodik. Természetesen azokon a szolgálati helyeken, ahol a személyes váltás kötelező, 12 óra után – a személyes váltás okán – további, a személyi alapbér 175 százalékának kifizetése is kötelező, függetlenül a szolgálat átadás-átvétel tényleges idejétől. Ez esetben a munkáltató a munkahelyen való tartózkodást csak a tényleges átadás-átvétel idejére követelheti meg.
A korábban megkötött megállapodást gyakorlatilag sehol nem tartják be. Amikor ezeket a kérdéseket felvetjük, intézkedés helyett az illetékesek össze-vissza hazudoznak, bár – úgy gondoljuk – ezzel semmi újat nem mondtunk.
Nem hagytunk kétséget affelől, hogy a négyéves megállapodás alapján meg kell állapodni a bérfejlesztésben, ami természetesen nemhogy 0 százalék nem lehet, hanem a bérek reálértékének növekednie kell.
A távírdák megszüntetésével kapcsolatosan bejelentettük: azon tagjaink részére, akik ezt igénylik, teljeskörű képviseletet biztosítunk annak érdekében, hogy a foglalkoztatás-politikai megállapodásban rögzített, kötelezően felkínálandó munkahelyet a MÁV biztosítsa az érintettek részére.
Egyébiránt ezzel kapcsolatosan ismét kijelentettük: ha a MÁV-nak már egy éve telik arra, hogy 35 millió forintot kihajítson az ablakon egy nem működő vagyonhasznosítási alapba ültetett lányok és fiúk finanszírozására, még erkölcsi alapjuk sincs arra, hogy a gyakorlatilag minimálbéren dolgozó távírász tagjainktól munkahelyüket elvegyék.
Tájékoztattuk a mit sem sejtő humánpolitikai igazgató asszonyt arról az elképesztő körülményről, hogy a TEB szakszolgálat a pályákon kiépített vonatbefolyásolási rendszert nem tekinti biztosítóberendezésnek. Annak ellenére, hogy így hívják. Ha nem az, akkor felmerül a kérdés, hogy miért villódzik a mozdonyvezetők szemei előtt az ún. sátorjelző, vagy a vezetőpulton elhelyezett, az elhagyott jelző jelzési képét mutató LED-lámpasor.

Az is magyarázatra szorul, mi végre működik – persze, ha működik – a mozdonyokon a vonatbefolyásoló berendezés. Elképzelni nem tudjuk, hány embernek kell még meghalnia, megnyomorodni, illetve börtönben ülni azért, hogy végre valahára a vasút illetékesei ne terepasztali szórakozásnak tekintsék a magyar vasúthálózaton a közlekedést. Szívesen olvasnánk erről egy cikket a vasutas „Szabad Népben” is, aminek képviselői újabban ott üldögélnek ezeken az üléseken.
Tűrhetetlen, hogy a Monorierdőnél történt szörnyűséget követő több mint egy hónap se volt elegendő arra, hogy a szakmai felelősök magukba mélyedjenek, és a szükséges intézkedéseket megtegyék, beleértve azt is, hogy például a Trakció ZRt-nél az üzemeltetésért felelős vezérigazgató-helyettes lemondását is.
El kéne azon gondolkodni, hogy miképp fogadná bárki azok közül, akik ilyen impotens módon állnak a kérdéshez, ha valamelyik hozzátartozója a tragédiában vesztette volna életét.
Lehet, hogy sokaknak unalmas már ez a téma, de az élet szentségének tisztelete ennyit biztos megér. Ezúton is felszólítjuk a MÁV vezérigazgatóját, hogy minden szakmai és politikai befolyását vesse latba annak érdekében, hogy az Államvasutak hálózatán történő utazásnál ne kelljen oktalan kockázattal számolnia senkinek.
Természetesen, megint becsaptak minket. A humánpolitikai apparátus hónapokig azzal hitegetett minket, hogy bőszen dolgoznak egy ún. keret kollektív szerződésen, ami alapjaiban szabályozná a MÁV Csoporthoz tartozó gazdasági társaságok munkaügyi kapcsolatait. Ennyit az ígéretekről, amelyekből már az elmúlt hónapokban oly sokszor kellett kiábrándulni, és nem csak a MÁV ZRt, hanem Kóka Janó és társai miatt is.
Természetesen, a 2008. évi bértárgyalások nem kerültek még lezárásra, és ahogy az újságokból is értesülhettetek erről, a VDSzSz nem hagy fel követeléseivel. Amennyiben ebben a hónapban nem születik megállapodás, a sztrájk folytatásával kell számolni.
A mai VÉT slusszpoénnal zárult, hiszen az MTSZSZ nevű szerveződés bejelentette: új kollektív szerződést kíván kötni. Álláspontunk szerint, amit jeleztünk is, ennek csak két törvényi akadálya van: egyfelől, hogy a munkáltatótól nem független szervezetről van szó, másfelől a reprezentativitástól fényévek választják el.
A mai napon megbeszélést folytattunk a Start vezérigazgatójával és általános helyettesével, ahol ismételten megerősítettük azt az elvárásunkat, hogy a jegyvizsgálók, a pénztárosok és a kocsivizsgálók még az idén kapják meg visszamenőlegesen a 37 órás munkahétre vetítve az elmaradt 6,9 százalékos bérfejlesztést, és a kiszervezés okán követelt 10 százalékos bérfejlesztést. Különös tekintettel arra is, hogy munkájuk egyre nagyobb szerepet tölt be a Start életében. Értelemszerűen az egyéb munkakörben foglalkoztatott munkatársakat is megilleti ez a juttatás. Ezt a munkáltató, mint ahogy kijelentette, a földi hatalmak tiltása miatt nem tudja teljesíteni, mint ahogy abban sem partner, hogy bármely foglalkozási csoport külön, bármilyen jogcímre hivatkozva, pótlólagos bérfejlesztésben részesüljön. Ezt azért is voltunk kénytelenek megemlíteni, mivel a VSZ rossz ajtón kopogtat, amikor a jegyvizsgálók ügyében minket hív tanúságtételre.

2008. november 12.