Hírlevél - 2008. november 12.
Ennek érdekében hosszú percekig arról győzködtek minket, hogy a szakszervezetünknek elfogadhatatlan paragrafusokra térjünk vissza a tárgyalások végén. A trükk ismerős: a tényleg fontos szakaszok részletes kitárgyalására így nem marad idő. Természetesen, nem egyeztünk bele, és ragaszkodtunk ahhoz, hogy az egyes pontokról egymás után állapodjunk meg.
Kun Tamás meglepő módon fejlődőképesnek mutatkozik, szemben a légiközlekedéstől ideszárnyalt hajthatatlan Olaffal. Kun Tamás elmondta: az általa vezetett tárgyalódelegációnak nincs felhatalmazása arra, hogy a KSZ hatályáról nyilatkozzon, ezt a megtisztelő feladatot a távolmaradt vezérigazgatóra hagyta volna. Röviddel később már azzal érvelt, hogy a KSZ-tárgyalás végén árulják el, tudnak-e támogatni egy határozatlan időre szóló KSZ-t. Nyilván, ha túl jóra sikeredik, a munkáltató csak egy évre szeretné megkötni. Furamód a Startnál is határozatlan időre szól a KSZ, azonban a cég vezetéséből még senki nem dőlt a kardjába. [JAVÍTÁS: Ez utóbbi mondatban korábban a Start mellett a Trakciót is mint határozatlan idejű KSZ-szel rendelkező céget hoztuk példaként, holott náluk határozott időre szól a Kollektív Szerződés. Ezt javítottuk, mindenkitől elnézést kérünk a bakiért.]
A következő problémás szakaszig se kellett sokat várni. A második, a KSZ felépítését taglaló paragrafusban a munkáltató azt erőltette, hogy csak a KJK-knál és a járműjavítónál lehessen helyi függeléket kötni. Ez azonban a helyi függelékkötési jog korlátozása lenne, amit – természetesen, szintén elutasítottunk. A munkáltató, miután bebizonyította, gőze nincs arról, hogy egyáltalán hány helyi függelék van jelenleg a cégnél, elfogadta álláspontunkat: az egyes telephelyek munkavállalóira vonatkozó eltérő szabályokat a helyi függelékek hivatottak szabályozni. A helyi függelék kötésére jogosult szolgálati helyek felsorolását a KSZ 4. sz. melléklete tartalmazza majd.
Hosszas vitát kellett folytatni annak érdekében, hogy a Ruházati ellátás szabályozása is bekerüljön a KSZ-be. Töréspontnak számít jelenleg is a KSZ felmondását tartalmazó 4. – november 12-én tárgyalt utolsó – paragrafus is. Kun Tamás a Munka törvénykönyvét véve alapul azt javasolta, hogy fél év után lehessen a KSZ-t felmondani. Ez megint csak elfogadhatatlan, szakszervezetünk szerint a legoptimálisabb az, ha a szerződés egy másik KSZ megkötéséig nem mondható fel. Érdekes módon, ez más MÁV Csoporthoz tartozó cégeket se vitt csődbe.
A KSZ-tárgyalást követően került sor a MÁV-nál a VÉT-ülésre. Napirendi előtti pontként a tervezett menetrend-módosításról faggattuk a munkáltatót, amiről semmit nem tudunk, már csak két ok miatt sem. Egyrészt hivatalosan nem kaptunk semmiféle tájékoztatást, másrészt a döntés meghozatala előtt tájékoztatni kellett volna a szakszervezeteket, hiszen az új menetrend vélhetően munkavállalók nagyobb csoportját érinti. Erre mindeddig nem került sor. Viszont szokás szerint folyamatos az egymásra mutogatás a cégek között.
A MÁV képviselője elmondta, hogy a menetrenddel kapcsolatban a Start a hunyó, velük kell tárgyalásokat kezdeményezni. Mint kijelentette, a vasutasoknak nem kell izgulniuk amiatt, hogy nem érnek majd be időben a munkahelyükre, nyilván addig a munkáltató felleli a megfelelő számú szolgálati járművet. Egyébként ez a 1002. éjszaka meséje.
Dombóváron a tolatócsapat éjjel kettőkor szétszéled, ezzel a Pályavasút főhumánusa, Wikidál István tökéletesen egyetért, függetlenül attól, hogy két hete nem tartotta a szolgálati vezető eljárását humánusnak. Ezt követően kijelentettük, alkalmatlan arra, hogy humán területen vezető státuszt töltsön be. Mentalitását pár száz évvel ezelőtt a gyapotföldeken kiválóan tudta volna hasznosítani.
Szintén rendezetlen a főrendelkezők váltásának kérdése, ahogy a többi forgalmi dolgozó munkaközi szünetének ügye is az. A munkáltató egész egyszerűen nem hajlandó a törvényben foglaltakat teljesíteni, ami alapján az első hat óra után, illetve az azt követő harmadik óra után a munkaközi szünetet ki kell adni. Ha a minimum 20 percek nem adhatók ki egybefüggően, a 2 * 400 forint kifizetésétől is vonakodik. Természetesen azokon a szolgálati helyeken, ahol a személyes váltás kötelező, 12 óra után – a személyes váltás okán – további, a személyi alapbér 175 százalékának kifizetése is kötelező, függetlenül a szolgálat átadás-átvétel tényleges idejétől. Ez esetben a munkáltató a munkahelyen való tartózkodást csak a tényleges átadás-átvétel idejére követelheti meg.
A korábban megkötött megállapodást gyakorlatilag sehol nem tartják be. Amikor ezeket a kérdéseket felvetjük, intézkedés helyett az illetékesek össze-vissza hazudoznak, bár – úgy gondoljuk – ezzel semmi újat nem mondtunk.
Nem hagytunk kétséget affelől, hogy a négyéves megállapodás alapján meg kell állapodni a bérfejlesztésben, ami természetesen nemhogy 0 százalék nem lehet, hanem a bérek reálértékének növekednie kell.
A távírdák megszüntetésével kapcsolatosan bejelentettük: azon tagjaink részére, akik ezt igénylik, teljeskörű képviseletet biztosítunk annak érdekében, hogy a foglalkoztatás-politikai megállapodásban rögzített, kötelezően felkínálandó munkahelyet a MÁV biztosítsa az érintettek részére.
Egyébiránt ezzel kapcsolatosan ismét kijelentettük: ha a MÁV-nak már egy éve telik arra, hogy 35 millió forintot kihajítson az ablakon egy nem működő vagyonhasznosítási alapba ültetett lányok és fiúk finanszírozására, még erkölcsi alapjuk sincs arra, hogy a gyakorlatilag minimálbéren dolgozó távírász tagjainktól munkahelyüket elvegyék.
Tájékoztattuk a mit sem sejtő humánpolitikai igazgató asszonyt arról az elképesztő körülményről, hogy a TEB szakszolgálat a pályákon kiépített vonatbefolyásolási rendszert nem tekinti biztosítóberendezésnek. Annak ellenére, hogy így hívják. Ha nem az, akkor felmerül a kérdés, hogy miért villódzik a mozdonyvezetők szemei előtt az ún. sátorjelző, vagy a vezetőpulton elhelyezett, az elhagyott jelző jelzési képét mutató LED-lámpasor.
Az is magyarázatra szorul, mi végre működik – persze, ha működik – a mozdonyokon a vonatbefolyásoló berendezés. Elképzelni nem tudjuk, hány embernek kell még meghalnia, megnyomorodni, illetve börtönben ülni azért, hogy végre valahára a vasút illetékesei ne terepasztali szórakozásnak tekintsék a magyar vasúthálózaton a közlekedést. Szívesen olvasnánk erről egy cikket a vasutas „Szabad Népben” is, aminek képviselői újabban ott üldögélnek ezeken az üléseken.
Tűrhetetlen, hogy a Monorierdőnél történt szörnyűséget követő több mint egy hónap se volt elegendő arra, hogy a szakmai felelősök magukba mélyedjenek, és a szükséges intézkedéseket megtegyék, beleértve azt is, hogy például a Trakció ZRt-nél az üzemeltetésért felelős vezérigazgató-helyettes lemondását is.
El kéne azon gondolkodni, hogy miképp fogadná bárki azok közül, akik ilyen impotens módon állnak a kérdéshez, ha valamelyik hozzátartozója a tragédiában vesztette volna életét.
Lehet, hogy sokaknak unalmas már ez a téma, de az élet szentségének tisztelete ennyit biztos megér. Ezúton is felszólítjuk a MÁV vezérigazgatóját, hogy minden szakmai és politikai befolyását vesse latba annak érdekében, hogy az Államvasutak hálózatán történő utazásnál ne kelljen oktalan kockázattal számolnia senkinek.
Természetesen, megint becsaptak minket. A humánpolitikai apparátus hónapokig azzal hitegetett minket, hogy bőszen dolgoznak egy ún. keret kollektív szerződésen, ami alapjaiban szabályozná a MÁV Csoporthoz tartozó gazdasági társaságok munkaügyi kapcsolatait. Ennyit az ígéretekről, amelyekből már az elmúlt hónapokban oly sokszor kellett kiábrándulni, és nem csak a MÁV ZRt, hanem Kóka Janó és társai miatt is.
Természetesen, a 2008. évi bértárgyalások nem kerültek még lezárásra, és ahogy az újságokból is értesülhettetek erről, a VDSzSz nem hagy fel követeléseivel. Amennyiben ebben a hónapban nem születik megállapodás, a sztrájk folytatásával kell számolni.
A mai VÉT slusszpoénnal zárult, hiszen az MTSZSZ nevű szerveződés bejelentette: új kollektív szerződést kíván kötni. Álláspontunk szerint, amit jeleztünk is, ennek csak két törvényi akadálya van: egyfelől, hogy a munkáltatótól nem független szervezetről van szó, másfelől a reprezentativitástól fényévek választják el.
A mai napon megbeszélést folytattunk a Start vezérigazgatójával és általános helyettesével, ahol ismételten megerősítettük azt az elvárásunkat, hogy a jegyvizsgálók, a pénztárosok és a kocsivizsgálók még az idén kapják meg visszamenőlegesen a 37 órás munkahétre vetítve az elmaradt 6,9 százalékos bérfejlesztést, és a kiszervezés okán követelt 10 százalékos bérfejlesztést. Különös tekintettel arra is, hogy munkájuk egyre nagyobb szerepet tölt be a Start életében. Értelemszerűen az egyéb munkakörben foglalkoztatott munkatársakat is megilleti ez a juttatás. Ezt a munkáltató, mint ahogy kijelentette, a földi hatalmak tiltása miatt nem tudja teljesíteni, mint ahogy abban sem partner, hogy bármely foglalkozási csoport külön, bármilyen jogcímre hivatkozva, pótlólagos bérfejlesztésben részesüljön. Ezt azért is voltunk kénytelenek megemlíteni, mivel a VSZ rossz ajtón kopogtat, amikor a jegyvizsgálók ügyében minket hív tanúságtételre.
2008. november 12.
