Nálunk minden
a vasutasokról szól!

VÉT-ülés: 2008. október 1. + VÉT-jegyzőkönyv


A záhonyi kihelyezett Édenkertben a Cargo helyi góréi tartottak munkáltatói fórumot Szokody vezetésével, viszont a területi vezető ügyvivőnket nem engedték be. Ő tehát nemhogy kiűzetett volna a Paradicsomból, de be se juthatott oda – ez volt az első napirend előtti pont a maratonira sikeredett október elsejei VÉT-en.
Mikor a terembe bebocsáttatott üzemi tanácstagunk rákérdezett ennek okára, azt a választ kapta, hogy zártkörű rendezvényen van. Ez egyébként egy munkavállalókat érintő fórum, és nem a szabadkőművesek ülése volt, ahogy ezt Szokody nagymester gondolta. Munkáltatói eljárás kezdeményezését sürgettük a VÉT-en, hogy a MÁV ZRt., mint a Cargo tulajdonosa utasítsa az árufuvarozó cég vezetését, hogy a példátlan eset miatt tegye meg a szükséges intézkedéseket. Egyben biztosítékot is kértünk arra, hogy ilyenre a jövőben nem kerülhessen sor.

Egy szeptember 29-i informális beszélgetésen kellett kiderülnie annak, hogy a MÁV Start azon mesterkedik, hogy a humánszolgáltatást a vezetői döntés ellenére megpályáztassa, és más cégekkel végeztesse. Mindezt akkor, amikor már a MÁV-nál magasabb körökben is ellenzik a nyakló nélküli privatizálási lázat. A MÁV képviselője szerint erről még nincs döntés, előtte a jogi kérdéseket kell tisztázni. Az ügy egyetlen konkrét eleme a MÁV Csoport stratégiája: az, hogy a MÁV szervezetéből a holdingirányítást, a Pályavasutat és a Központi humánszolgáltatót el kell különíteni.

Történt az, hogy a BKV vezérigazgatója a Start elnöke is egyben, és ebben a minőségében arra ragadtatta el magát, hogy a MÁV stratégiájával gyökeresen eltérőt nyilatkozzon. A Minisztérium szerint álomlátásról van szó, amikor a közlekedési társaságok – így a Volán és a MÁV Start elővárosi közlekedést végző részeit egész egyszerűen egy új cégbe vinnék ki. A MÁV is cáfolt, bár mint ahogy azt Bismarck mondta: „Egy tényt akkor kell igazán komolyan venni, amikor azt hivatalos helyen cáfolják”.

Írásos választ ígért a Zsoldos Marianna, megelégelve Endre csontoskodását - a Déli pályaudvar állomásfőnöke ellen indított eljárás kapcsán. Kíváncsian várjuk, hogy Barcza feloldozást nyert-e a vádpontok alól az utóbbi sztrájkokban nyújtott teljesítménye, „hősiessége” miatt. Ismeretes, kezdeményezésünkre a MÁV belső vizsgálata hárommillió forintos tartozást állapított meg, ami abból jött össze, hogy a csomóponti főnök nem fizette ki a munkavállalók jogos jussait. Ja, meg a munkaközi szüneteket sem biztosítja a munkavállalóknak.
A VBO által is utasításellenesnek minősített sztrájk alatti munkavégzés három esetben – bár szerintünk több is volt – rákérdeztünk arra, hogy az érintettek aranyjelvényt kapnak, vagy be kell érniük egy snassz vezérigazgatói dicsérettel? Írásos választ kapunk erre a hónapok óta húzódó felvetésünkre is.

Mintegy kétszáz munkatársa közül csupán 20-at talált jutalomra érdemesnek Orosi József elvtárs azok közül, akik a debreceni tűzkár elhárításában segédkeztek. Mint ismeretes, a jutalomnak saját helyettese, a csomóponti főnök és még sok más barát örvendhet. Az a főrendelkező viszont, aki a hivatását teljesítve mindvégig a helyén maradt, kockáztatva testi épségét, hiszen tűzoltóknak kellett a torony erkélyéről életét mentve kimenekíteni, lehet, hogy még csak köszönetben sem részesült az igen ambíciózus csomóponti főnök részéről. Merthogy jutalmat nem kapott, az biztos.
Hamarosan sor kerül egy Esélyegyenlőségi Bizottsági ülésre, ahol ez nyilván napirendre került. A pénzkiosztás feletti öröm tivornyában, dáridóban öltött testet, amire a fizikai állományból is meghívtak egy-két munkavállalót, nyilván, hogy ne legyen annyira feltűnő a dolog. A jutalmazásról a jogszabály szerint tájékoztatni kellett volna a szakszervezeteket, illetve, egyeztetni róla. Bejelentettük: ha az Esélyegyenlőségi Bizottsági meghallgatás nem vezet eredményre, továbbmegyünk. Tűrhetetlen ugyanis, hogy a Vasutas Magazin minden sorában hősöket mutatnak be, a való életben azonban nem becsülik őket.

Ismét felsővezeték-szakadás történt a 100-as vonalon mindkét vágányon Szajolnál, majd délután ismét elpattant a húr a 30-as vonalon Székesfehérvár közelében (az időjárás több mint ideális volt aznap). Az esetek is igazolják, nem elfogadható, hogy külső vállalkozók végezzék a felújítást, bár nyilván nagyobb buli valakiknek, ha alvállalkozók végezhetik a tevékenységet. Eddig sem a pályafenntartás, sem a felsővezeték-szakadások miatt nem történt intézkedés, arról nem is beszélve, hogy a kiemelt vonalakon is évek óta csökken a sebesség. A MÁV ezt nem is cáfolta, nem is lett volna értelme, hiszen ezek tények.

Rákérdeztünk, miért kerül ebek harmincadjára a MÁV Andrássy úti székháza, miért kell a Könyves Kálmán körúti üvegpalotának nem igazán nevezhető jellegtelen, szürke és unalmas ingatlanba költözni. Elvégre a Parlament, vagy a Nemzeti Bank se állt tovább, csak azért, mert régi az épület. Az új székházon nyilván a székház oldalán látható domborműveknek se lesz helyük, amelyek a vasutasok összetartozását, önfeláldozását, hősi tetteiket fejezik ki. A válaszadó szerint a költözés nincs eldöntve, mint ahogy az sem, hogyan lehetne az egyre szaporodó menedzsereket és palántákat elhelyezni az új helyen. Az már majdnem biztos, hogy Gépészet ZRt. a Népligetben, az ott megszokott Jurtában kerül elhelyezésre.

Bejelentettük a MÁV-nak, hogy a menetkedvezmény ügye rendben, sem a saját, sem pedig a családtagok arcképeséért nem kell aggódnia egyetlen vasutasnak sem. Ebből kifolyólag nem is kellene a menetkedvezmény elvesztésével riogatni a munkavállalókat.
A Minisztériumban a soron kívüli vizsgálatokkal kapcsolatos javaslatainkkal, észrevételeinkkel is egyetértettek. Sérelmeztük, hogy az EBK főosztály nagyasszonya – Debreczeni Katalin – arról tájékoztatott minket, hogy szóba se áll velük a Minisztérium, bár ott ennek ellenkezőjéről erősítettek meg: szerintük heti rendszerességgel kerül sor különböző konzultációkra. Ez is jól mutatja, milyen jó az együttműködés a szakszervezetekkel, ha minden csak titkolózással megy.

A Biztonsági Igazgatóságnak meg kell kongatni a vészharangot – ezt azonban már az Igazgatóság első embere, dr. Túrós András mondta utalva arra, hogy 2008. első kilenc hónapjában a MÁV üzembiztonsági helyzete meg nem engedhető mértékben romlott. Mint beszámolt róla, intézkedéseikkel a technológiai fegyelmet javították, ez azonban az infrastruktúra műszaki állapotát nem érinthette.
Az első félévben 19 közlekedő vonatot ért baleset, ezek közül hét pályahibára – konkrétan nyombővülésre – vezethető vissza. Ez a jelenség korábban csak az állomási mellékvágányokon fordult elő, mostanra azonban a baleseteket az állomások vonatfogadó vágányai okozzák.
A Kurd és Szakályhőgyész között nemrég bekövetkezett balesetről annyit már tudni lehet, hogy feltehetően vágánykivetődés történt, de a valóság teljes feltérképezésére október vége a határidő.
A kérdést már sokszor feszegettük abból a szempontból, hogy a balesetet el lehetett volna-e hárítani. Mint mondták, a szerencsétlenül járt vonat előtt haladó IC jegyvizsgálója oldalirányú elmozdulásról tett bejelentést a pécsi személyszállítási üzemirányítónak, aki a pályavasúti főmenetirányítót tájékoztatta erről, utóbbinak ezt követően nem akadt más fontosabb dolga annál, hogy az IC mozdonyvezetőjét felhívja. A mozdonyvezető megnyugtatta, hogy semmi oldalirányú elmozdulást nem tapasztalt. Eddig akárhány szolgálattevőt megkérdeztünk, mindegyikük azt állította: ha nekik kellene dönteni hasonló esetben, kivétel nélkül a „térköz-megállj”-t választanák. De hát ők nem főmenetirányítók. Megtudtuk, négy és fél perce volt a főmenetirányítónak, aki ezalatt több térköz-megállj-t is elrendelhetett volna. Nem tette.
Másfél perc múlva bekövetkezett a baleset.
A másik körülmény a pályakarbantartás. A D5-ös szerint vonalbejárást kellett tartani, másfél órával korábban nem találtak semmit, ami balesetre utalt volna. Az utasítást azonban korábban módosították, így történhetett meg, hogy gyalogosan nem járták be a pályát, csak gépmenettel.
A biztonsági igazgató a mentésről is kritikusan számolt be: „ez a műszaki mentés olyan volt, mint az állatorvosi ló, ez a keresztmetszete a MÁV összes problémájának”. Az akció 40 óráig tartott, mivel a nagy sokára kiérkező székesfehérvári, majd szolnoki daru gyakorlatilag hasznavehetetlen volt, nem volt meg a kezelésükhöz szükséges technológiai létszám, és az igazgató szerint a személyzet felkészültségével is voltak problémák. Hab a tortán, hogy a szolnoki daru egyik kiszolgáló kocsijának nem volt meg a fővizsgája, ezért eleve késve indult, és így a segélyszerelvény esetében alkalmazható legnagyobb sebességgel sem haladhattak.
Válaszunkban elmondtuk, hogy az Igazgatóság munkája kezd a tőle elvárható irányba haladni, bár kérdéses, meddig engedik, hogy ilyen megállapításokat tegyenek. Arról nem is beszélve, hogy a megállapításokon felül tenni is kellene valamit.
Elmondtuk, Angliában ugyanilyen problémák merültek fel, egyszer csak elkezdtek szaporodni a vasúti balesetek. Nagy szerencse, hogy közvetlenül a balesetben senki nem sérült meg. Szerintünk hülyeség, hogy elvitték a Pályavasúttól a balesetelhárítást, aminek ismét vissza kellene kerülnie a Pályavasúthoz, személyzetestől, eszközöstől. És nem Kft. formájában, mert akkor ugyanott vagyunk.
Rutinból is volt hiány: a ferencvárosi balesetelhárítási egység Szajolnál, Zebegénynél, és Budafokon is ott volt, a szolnokiaknak, fehérváriaknak viszont jóval kevesebb tapasztalata volt. Rossz belegondolni, mi lett volna, ha életek múltak volna a mentés gyorsaságán.
A számokból kiderült, hogy idén is 27 baleset volt a közút-vasút találkozásánál a fénysorompóval ellátott átjárókban. Nem értjük, miért kell valakinek meghalni azért, mert elnézett egy jelzőt. Erre nem válasz a pénz hiánya: az a dölyfös álláspontja a vasútnak, hogy az autók úgyis megállnak az átjáró előtt. Márpedig nem állnak meg.

A megváltozott munkaképességűek továbbfoglalkoztatásával kapcsolatban a MÁV vezérigazgatója aláírt egy utasítást, amit viszont a KSZ-be szeretnénk beemelni, jelenlegi állapotában ugyanis nem tartják be az abban foglaltakat. Mint arról korábban beszámoltunk, két munkavállaló munkavállaló munkaviszonyát kívánták megszüntetni, az egyik esetben már sikerült ezt megakadályozni, a másik pedig függőben van. Nyomatékosítottuk, hogy a MÁV Csoport minden nagyobb vállalatánál kell, hogy legyenek olyan rehabilitációs munkakörük, amelyekben a vasútnál történő munkavégzésben megbetegedett embereket továbbfoglalkoztathatók.
Az utasítás egyébként tavasszal készült, ennek ellenére még mindig nem került be a MÁV Értesítőbe. Valószínűleg túl jóra sikerült. A MÁV képviselője megígérte, hogy a következő számban már megjelenik. Persze, a KSZ-ben is látni kívánjuk.

Bizonyos Drávucz nevű kiváló szolgálati főnök szerint december 18-ig marad a MÁV-nál az a 22 tolatásvezető, akik munkáját Szajolban kiváltja a technológiai fejlesztés. Ezt a MÁV képviselője a legutóbbi kollektív munkaügyi vitán cáfolta, pár nappal később mégis kiment Drávucztól az ennek ellentmondó levél. Ennek visszavonását ígérte meg a MÁV az október elsejei VÉT-ülésen hosszas üvöltözés után, miután felvetésünk nyomán belátta, hogy nem tekinthető előreláthatatlan eseménynek egy állomás felújítása, így tehát erre való hivatkozással senkinek se lehet felmondani. Wikidál Istvánt szemmel láthatólag megviselték az események: a 22 ember kirúgása nem sikeredett.
A szegedi oldalon a KÖFI üzembe helyezése jövő évre csúszik, ami 66 főt érint majd, közülük 22 munkavállaló esetében a MÁV szerint megoldott a továbbfoglalkoztatás a területi központnál. A szombathelyi térségben, a zalai területen, valamint Tiszatenyőn is a vasút vezetése szerint minden a legnagyobb rendben van, és minden munkavállaló továbbfoglalkoztatása megoldott az illetékes területeken.
Drávucznak mindenesetre nem csoportos létszámleépítésről kellett volna egyeztetni, hanem venni a fáradtságot és az időt, és „összebújni” a csomóponti humánpartnerrel, közösen elolvasni az erre vonatkozó megállapodást, és az abban foglaltak szerint cselekedni. Nem pedig Mikes Kelement utánozni.
A megállapodás értelmében a felajánlott munkakörnek meg kell felelnie a munkavállaló képzettségének és végzettségének, két órát az oda-visszautazás ideje nem haladhatja meg, az átlagkereset nem lehet 90%-nál alacsonyabb az új helyen. Ha a felajánlott munkakörre a munkavállaló orvosilag is alkalmas, ám azt nem fogadja el, csak akkor lehet szó arról, hogy csoportos létszámleépítés keretében rendes felmondással a munkáltató megszüntesse a dolgozó munkaviszonyát. A munkáltatónak átképzést is fel kell kínálnia, amit ha elfogad a munkavállaló, szintén nem lehet elbocsátani.
Tűrhetetlen, hogy egy konkrét, tényleg emberségesnek nevezhető, a vezérigazgatóval, illetőleg a humánigazgatóval közösen kimunkált megállapodást a szolgálati főnökök és a pályavasúti vezető humánpartner rendre és büntetlenül elszabotálhatja.

Teljesen elavult a távírda rendszer, a Pályavasút a távírász szolgáltatás felülbírálására készül, mondani sem kell, hogy a szükséges korszerűsítés csak álca, hogy megszabaduljanak az emberektől.
Az előadó nagy magabiztosan előadta magát, miszerint visszaesik a távírdák forgalma. Közbevetettük, hogy ez az általuk készített papír alapján nem igaz. Ja, tényleg – így a válasz: ők csak a forgalmi szolgálattevőket érintő táviratokról beszéltek.
Viszont a statisztikában a számok azért ilyen magasak, mert már e-maileket is küldenek a hálózaton szanaszét – mondták erre. A gond ezzel kapcsolatban az volt, hogy az általuk átadott anyagban konkrétan az e-mail-forgalom rovatba egy kövér nulla volt beírva. Hoppá. A magabiztosság alábbhagyott.
Szerintünk a távírdák korszerűsítése szükség van, de a létszám nem csökkenhet, és nem másokra – például a forgalmi szolgálattevőkre – kell a távírászok feladatait átruházni. Megismételtük korábbi bejelentésünket: amennyiben a létszámleépítések megkezdődnek, az októberi sztrájknak ez is részévé válik.

A munkáltató egyelőre nem hajlandó arra, hogy az átirányítás esetében korábbi álláspontját valóra váltva a műszakos és a nyújtott nappalosok esetében létező aránytalanságot felszámolja. Természetesen, nem hagyjuk annyiban a dolgot, az ügynek folytatása következik.

Nem kér helyreigazítást a MÁV a médiában – ezen belül pedig különösen a Magyar Hírlapban – megjelent negatív cikkekkel kapcsolatban – erről a Vasutas Magazin munkatársa számolt be kérdésünkre. Ez pedig azt jelenti, hogy amit Záhony térségéről az újságíró leírt, szóról-szóra igaz. [A cikket az alábbi linkre kattintva olvashatjátok el: http://www.magyarhirlap.hu/Archivum_cikk.php?cikk=152853&archiv=1&next=0 ]

Felhívunk minden vasutast, hogy menjen el szavazni, és voksoljon a VDSzSz valamennyi jelöltjére a követelések mielőbbi teljesülése érdekében. Minél nagyobb ugyanis szakszervezetünk súlya – amit az ÜT-választások eredményei szavatolnak – annál kisebb az ellenállás a munkáltató részéről!

2008. október 3.