Mint ismeretes azontúl, hogy vasárnap egy órát állt a vonat a Keletiben, mert egy tagunk nem volt hajlandó az előírt létszámnorma alatt elvállalni a szolgálatot, vizsgálat zajlik a Startnál. Inkvizítorok suhanó léptei verik fel a Start folyosóinak csendjét, akik azért kutakodnak, hogy miképpen sikerült a Start munkavállalóinak munkaszerződését oly kiválóan módosítani, hogy mintegy 800 milliós kárt okoztak ezzel a cégnek, azontúl pedig – ami a sokkal súlyosabb probléma – megszegték adott szavukat. Ezáltal rövidítették meg a Start munkavállalóit, hiszen a 6,9 százalékos alanyi bérfejlesztés helyett a mi megzsarolásunkra az ismert 2,9 és 3,4 százalékkal szúrták ki a gyakorlatilag éhbérért dolgozó munkatársaik szemét.

Emlékeztetőül, hogy miről is van szó: A Startnál alapvetően két verzió áll szemben egymással, ahogy a kollektív munkaügyi vita szeptember 15-i fordulóján ismételten körvonalazódott. Az egyik: még az idén növeljük meg egy órával a Startos munkavállalók heti munkaidejét, cserébe kifizetik a 6,9 százalékot.
A másik a miénk: marad a jelenlegi heti munkaidő (37 óra), erre kell adnia a munkáltatónak 6,9 százalékos alapbéremelést. (A MÁV Csoport többi cégénél se kell a munkavállalóknak egy órával többet dolgozniuk a 6,9 %-ért.)

Namármost, a két verzió közti különbség érzékenyen érinti a pénztárcát: a 6,9 százalékot az első esetben heti egy plussz óráért kapnák meg a Startosok, a második esetben alanyi jogon, visszamenőleges hatállyal. És többletmunka nélkül.

A két verzióra adott reakciók igencsak változatosak, a legelkeseredettebb munkavállalók véleménye az, hogy mindenki ott b@ssza meg, ahol van, beleértve a munkáltatót és a szakszervezetet is, ő inkább heti egy órával többet dolgozik, csak kapja már meg azt a nyomorult 6,9 %-ot.

Na de! A MÁV jelenleg belső vizsgálatot indított a Startnál, mivel a cég tavaly elcseszte a munkaszerződés-módosításokat, a vizsgálat október közepéig tart. Hogy jön ez ide? Talán még a legelkeseredettebbek se akarják a munkáltatót a saját pénztárcájuk rovására kisegíteni.

Röviden arról van szó, hogy tavaly egy KSZ-módosítás következtében heti egy órával többet kellett dolgozni, amit a munkáltató 3,5 százalékkal, illetve az utazók esetében 4 százalékkal kompenzált. Ez a KSZ-módosítás azonban nem lett meghosszabbítva, így 2008. január elsején a heti munkaidő egy órával csökkent. Tiszta sor.
Szintén tavaly a Startos kiszervezést követően mindenkivel aláírattak – még december 27-én is – egy munkaszerződés-módosítást. Az egyik, ami miatt ez érdekes, hogy beleírták: a heti munkaidő vonatkozásában a mindenkori KSZ a mérvadó, így január elsejétől ez heti 37 órát jelent. A córesz ott van, hogy a tavalyi heti egy óra többletmunka kompenzálását fixen beleírták az alapbérbe, tehát csak a munkavállalók egyetértésével (értsd: aláírásával) lehet azt visszavenni. És ez a malőr alapja.

Ugyanis a MÁV Csoport többi cégénél nem volt munkaszerződés-módosítás, így azoknál január elsején, ha a heti munkaidő hozzájárulásunk nélkül 37 órára csökkent volna, a plussz egy óra kompenzációját simán – és ami lényeges: jogszerűen – vissza tudták volna venni.

A MÁV-nál most senki nem akarja beismerni, hogy ezt alaposan elkúrták, ezért a bakit a munkavállalók rovására akarják álcázni: a tavalyi szintre visszaemelnék a heti munkaidőt (37-ről 38 órára), de az idei bérfejlesztés, a 6,9 terhére. Érzékeltetésképpen: ha például a MÁV Csoport többi cégénél heti egy órával többet kellene dolgozni, a plussz-óra kompenzálása a 6,9-en felül történne.

Na, ezért nem mindegy: mert ha Te hibázol, akkor Téged rögtön elővesznek, felelősségre vonnak, az összes létező utasítást a fejedre olvassák, egyszóval, elmarasztalnak. A munkáltató most éppen a Te válladra támaszkodva akarna kimászni a sz@rból, amit ráadásul ő tojt az asztalra, igaz, díszcsomagolásban. Utóbbiról a többi szakszervezet gondoskodott akkor, amikor aláírták a Startos bérmegállapodást. Tényleg annyiban kéne hagyni a dolgot?

Azért el kell mondani, hogy a többi, munkáltatót tisztára mosó szakszervezet száma eggyel csökkent: a VSZ ugyanis a kollektív munkaügyi vita történetében első alkalommal megjelent a tárgyaláson, ami örvendetes. Reméljük, hogy ezzel a számunkra örömteli magatartással nem hagynak fel.

Ezen kívül pedig a létszámleépítések szomorú tényében mutatkozik egyetértés a VSZ és a VDSzSz között. A MÁV képviselőjét nem érdekli, mit mond az IK Kft. ügyvezetője, aki egy alapítói határozattal indokolja a létszámleépítés szükségességét, a határozatot azonban nem mutathatja meg. Ezt akkor kaphatjuk meg, „amikor majd aktuális lesz” – mint azt szeptember 15-én a vasút képviselője mondta. A baj csak az, hogy akkor már rendszerint késő.
A MÁV-ot mindenesetre jelenleg jobban érdekli az, hogy honnan származnak információink, ahelyett, hogy az érdemi tárgyalásra összpontosítana. Ezért is sürgettük a MÁV Csoportra vonatkozó foglalkoztatás-politikai megállapodás mielőbbi aláírását, ami többek között az IK és a Gépészet „racionalizálását” egy csapásra megoldaná.
A MÁV persze tagadja a leépítések tényét, holott a szolgálati vezetők unos-untalan ezzel rémisztgetik tagjainkat. Ha a cég valóban nem mesterkedne leépítéseken, úgy végképp nem értjük, mi akadálya van a megállapodás aláírásának, hiszen akkor számukra még csak tétje sincs az ügynek.

A munkáltató által az üggyel kapcsolatban folyamatosan meghivatkozott megállapodás – amit szakszervezetünk nem írt alá – kizárólag csak lehetőségeket, nem pedig garanciákat tartalmaz, és egyébként is csak arról szól, hogy mi lesz azokkal, akiknek el kell menniük a MÁV Csoporttól.
Egyébként a Pályavasút se lesz kivétel, bár a MÁV képviselője szerint az Üzletágnál a fejlesztések miatt rohamosan feleslegessé váló munkavállalókat még a következő 5 évben foglalkoztatni tudja a vasút. Ez számunkra egyáltalán nem megnyugtató, hiszen ismerve az érintettek korösszetételét az öt év elmúltával még nyugdíjjogosultságot nem szerzettek esetében a továbbfoglalkoztatás – a jelenlegi állapotokat továbbgondolva – több mint bizonytalan.
Továbbra sem rendezett a nappali műszakban dolgozó főrendelkezők váltása. Mint ahogy ugyanúgy gond a létszámnorma alatti munkavégzések sokasága, a vonatmenesztés körüli hiányosságok, az ajtózárással kapcsolatos mizéria, és még hosszan sorolhatnánk a megoldásra váró gondokat.

Mindezek ellenére a MÁV – ahogy ezt tegnap is hangsúlyozta – elvárja tőlünk, hogy legyünk jók, béketűrők, együttműködők, és legfőképp nyugtassuk meg tagjainkat, hogy a világon semmilyen problémára nem kell számítaniuk munkaviszonyukkal kapcsolatban.
Bár így lenne. Ennek egyik biztosítéka az a MÁV Csoportszintű foglalkoztatási garanciát tartalmazó megállapodás, amit a MÁV nem hajlandó velünk aláírni.

A kollektív munkaügyi vita következő fordulójára szeptember 19-én 13 órakor kerül sor, addig kért ugyanis a vasút gondolkodási időt arra, hogy eldöntse: végre valahára hajlandó-e megállapodással zárni a vitát, vagy újabb sztrájkok bekövetkezését várja.

Napokban újabb üzemi tanács-választások kezdődnek a hálózaton. Ennek kapcsán kérünk minden velünk szimpatizáló munkavállalót, hogy szavazataikat a VDSzSz listájára adják: ha szakszervezetünk erős, úgy a napi munkahelyi problémák megoldása is könnyebbé válik számukra is.

2008. szeptember 16.