Nálunk minden
a vasutasokról szól!

Botrányos helyi függelék-tárgyalás a Déliben


Hat óránál kevesebb töredékidőre a Déliben sem lehet vezényelni a fordulószolgálatos munkavállalókat, azonban erre is csak havonta egyszer kerülhet sor, és a havi vezénylésben fel kell tüntetni. Enélkül ugyanis egyes munkáltatók hajlamosak kísértésbe esni, és a munkavállalók rovására visszaélni vele. Sztrájk miatt bosszúból például. Ennek a módosításnak a helyi függelék augusztus 14-i aláírását követően kellett volna életbe lépnie, ami biztosnak tűnt, egészen addig, amíg a Várkonyi-klán jogásza el nem vette a munkáltatói jogkörgyakorló hatáskörét. Példátlan eset.
Történt ugyanis az a szokatlan dolog, hogy mindenben megegyeztünk a munkáltatóval. Így például abban, hogy a nyújtott nappalos munkarendet a munkavállaló saját kezdeményezésére lehet bevezetni, a közös egyezség aláírását követően. Ebben kell rögzíteni egyebek mellett azt is, hogy mettől-meddig tart a napi munkaidő.
Megegyeztünk abban is, hogy a munkáltató október végéig intézkedik arról, hogy szakszervezetünknek megfelelő helyisége legyen, ahova a tagjaink nyugodtan betérhetnek, és problémáikat elmondhatják. Elértük, hogy az első munkaközi szünet ideje 30 perc legyen a kocsivizsgálók és a táblázók esetében. Sikerült apróbb pontatlanságokat is kimazsolázni a helyi függelékből, és megállapodtunk abban is, hogy a helyi érdekegyeztetés fórumán, a HÉT-en a munkáltatói jogkörgyakorlónak kell részt vennie, és nem pedig a képviselőjének, ez a garancia ugyanis arra, hogy a megfelelő hatáskörrel bíró személy üldögéljen a szakszervezetekkel szemben.
Ez azonban augusztus 14-én úgy tűnt, nem elég. A jelenleginél jóval kedvezőbb új helyi függelék aláírása egy dolog miatt hiúsult meg: a függelék módosításával egyetértő munkáltatói jogkörgyakorlótól dr. Várkonyi Péter, a Start jogtanácsosa megvonta hatáskörét, azt gondolva, hogy így tudja meggátolni annak az egyezségnek a létrejöttét, miszerint a HÉT-üléseken esetleg szabadnapjukon részt vevő tisztségviselők részére el legyen számolva a napi rendes munkaidő. Ami részéről irdatlan pitiánerség.
A napnak azonban ezzel még nem lett vége, hiszen sor került az egyik csoportos létszámleépítéssel kapcsolatos konzultációra a Területi Humánszolgáltató Központhoz. Többek között, az ilyenek miatt egészítettük ki a legutóbbi kollektív munkaügyi vitán követeléseinket egy újabb ponttal: a munkáltató működésével összefüggő okból ne mondhassanak fel a MÁV többségi tulajdonában lévő cégek.
Budapest és Szeged területről volt szó, előbbiben 5 embertől akarnak szabadulni, akik a munkáltató állítása szerint önként elmennének a cégtől. Szegeden két munkavállalót akarnak kirúgni, aztán kiderült, hogy egy folyamatban lévő per miatt igazából ez csak egy embert jelent. De ne mondja nekünk senki, hogy akkora megtakarítást jelent, ha 36 munkavállaló helyett a jövőben csak 35 fog dolgozni. A recept a szokásos: felülről érkezett az ukáz, hogy mennyinek kell lennie a zárólétszámnak, ezt a központvezető is elismerte. Azt se cáfolta, hogy mindez a humán privatizációját előkészítő intézkedés, amit szokás szerint nem tudtak hatástanulmányokkal alátámasztani. Eközben a központvezető helyére egy külsős pályázót vettek fel, a többi, posztra jelentkező vasutas múltú ember helyett, és az sem titok, hogy ő is a MOL érdekeltségi köréből érkezik.
Bejelentettük: nem járulunk hozzá ahhoz, hogy bólogató jánosnak használják a VDSzSz-t, egy ember kirúgásához se fogunk asszisztálni, sőt megakadályozására sztrájkot hirdetünk.
Az is tény, hogy a MÁV a leépítés mértékét elbagatelizáló állításával ellentétben a létszámcsökkentés távolról sem egy embert érint majd. Újabb és újabb csoportos létszámleépítési konzultációkra kapunk meghívást, amelyek rendre eredménytelenül záródnak. Elég volt ebből, augusztus 14-én megismételtük a kollektív munkaügyi vitán tett bejelentésünket: egy emberért is sztrájkot fogunk hirdetni.
Eközben újabb fejlemények vannak a vonatsiklással kapcsolatban. A MÁV kalandtúrája a 40-es vonalon elmaradhatott volna, ha például a pályavasúti főmenetirányító megfelelően értékeli azt a bejelentést, amelyet a balesetet szenvedett vonat előtt közlekedő IC vezető jegyvizsgálója jelzett az ún. zöld számon. Információink szerint a személyszállítási főmenetirányítót tájékoztatta arról, hogy a vonat haladása közben a szokásosnál jóval nagyobb mérvű az oldalirányú kilengés. A két menetirányító közti tépelődésen kívül más hasznos ténykedésről nincs tudomásunk, mondjuk arról, hogy az adott pályaszakaszra ún. „térköz-megállj”-t rendeltek volna el. Azt is nehezen látjuk be, miként maradhatott el az ilyenkor egyébként szokásos általános sebességkorlátozás elrendelése.
A MÁV-nál már többször szóvá tettük a baleset-elhárítás, segélynyújtás hiányosságait, azonban ahelyett, hogy észrevételeink nyomán pozitív fordulatot vettek volna az események, mivel a csúnya VDSzSz jelezte a problémákat, sikerült az általunk javasoltak ellenkezőjét cselekedni. Tulajdonképpen a balesetelhárító, segélynyújtó egységeknek nincs gazdája, az eszközök egy része felett a MÁV-Gépészeti ZRt. uralkodik, míg a többi felett a MÁV-Trakció ZRt. A baleset-elhárítással foglalatoskodó személyzetet pedig mindig az éppen aktuális vezényelt létszámból verbuválja, vagy egészíti ki a Gépészeti ZRt. Mint hallottuk, a mostani malőrnél is az történt, hogy a kivonuló daru személyzetének egy része a műhelyben szorgoskodókból került ki, a létszám sem volt elegendő, mi több – ahogy ez már lenni szokott – a daru is elromlott, így a MÁV kénytelen volt a MÁV Épcell daruját kölcsönkérni a romok eltakarításához. Ezzel sikerült is 40 óra alatt a helyreállítást úgy, ahogy elvégezni.
Az esemény miatt újra felhívtuk a MÁV ZRt. biztonsági vezetésének figyelmét arra, hogy több mint megfontolandó a baleseti egységek működtetésének áttekintése, és ennek eredményeképp olyan döntés meghozatala, ami a továbbiakban a Pályavasút kizárólagos feladatává teszi a baleset-elhárítást és a segítségnyújtást. Még pedig úgy, hogy az Üzletág tulajdonába és kezelésébe kerülnek az ehhez szükséges eszközök, valamint a Pályavasút állományába kerülnek az eszközöket kiszolgáló, megfelelő szakképesítéssel, tapasztalattal, gyakorlattal bíró profi munkatársak is. Megjegyzendő, hogy ezzel az elképzelésünkkel a Vasútbiztonsági Osztály igazgatója teljes mértékben egyetért. De hát, hiába a sok csillag, ő sem mindenható.
Kun elvtárs távollétében csapata ismét egyeztetésre invitált minket: ki legyen az a tizenegy munkavállaló, akik talpára útilapu kerül. A dolog pikantériája, hogy az érintettek korábban a MÁV állományában voltak, ahonnan a rendelkezésünkre álló dokumentum szerint azért kerültek át a MÁV Gépészeti ZRt-hez, hogy továbbfoglalkoztatásuk abszolút biztossá váljék. A Kun fiúk és lányok természetesen ezt a mondatot is másképp értelmezik; ők úgy vélik, ez azért történik, hogy kedvükre múlathassák az időt azzal, hogy tizenegy ember sorsáról kényük-kedvük szerint döntenek. A tárgyalást vezető szakmai vezető – bizonyos Siklér úr – odáig merészkedett, hogy amikor kollégáink az anyagellátás lehetetlen állapota felől „kérdezősködtek”, kijelentette, nem tud válaszolni, mivel nemrég került a vasúthoz. Ha több évtizedes vasúti múlt kimeríti a „nemrég” fogalmát, akkor Siklér urat megkövetjük. A Gépészeti ZRt-nél álláspontunk az, amit fentebb leírtunk a humánszolgáltató vonatkozásában: nem tűrünk további elbocsátásokat.