A levél természetesen – miért lenne ez másképp, mint ahogy általában – két dologról feledkezik meg. A valós tényállásról és a munkavállalók érdekeiről.
A MÁV-START-nál a 2007. július 1-jén történő kiválást követően – mint ahogy arról e levelet aláfirkálóknak tudomása kellett, hogy legyen – munkaszerződés-módosítás történt. E módosítás összevontan rögzítette adott munkavállalók esetében a személyi alapbért, és akként határozta meg a munkaidőt, hogy az azonos a mindenkor érvényes kollektív szerződésben rögzített törvényes munkaidővel. Ez a MÁV-START esetében a gyengébbek kedvéért 2008. január 1-től heti 37 óra, a személyi alapbér, pedig a 2007. július 1-jén meglévő személyi alapbér.
Ezen két paramétert alapul véve kell a MÁV-START-nál az érvényes bérfejlesztésre a munkáltatónak javaslatot tenni, figyelemmel a négyéves megállapodásban foglaltakra. Ebből adódóan a 37 órát figyelmen kívül kell hagynia akkor, amikor a négyéves megállapodásból következően a 2008. évi bérfejlesztésre javaslatot tesz.

Figyelemmel arra, hogy a négyéves megállapodás vonatkozik a MÁV-START Zrt-re is, emiatt úgy ítéljük meg, hogy a 6,9 %-os személyi alapbér-fejlesztés, valamint a 270 eFt-os kafetéria minden munkavállalót alanyi jogon megillet. A további 1,5 %-os differenciáltan szétosztandó keresetfejlesztés, pedig a szenioritás elve alapján – adott munkaköri csoportoknál – kerül felhasználásra.

A munkáltató annak érdekében, hogy a munkaszerződés-módosításban foglalt kedvező változásokat elértéktelenítse, a 6,9 %-os személyi alapbérfejlesztéshez meg kívánta emelni a munkaidőt heti egy órával. Ehhez szakszervezetünk természetesen – hacsak nem áruló – nem járulhat hozzá. Ezért a munkáltató nem a szakszervezeten, hanem a munkatársain állt bosszút azzal, hogy felrúgva a szociális párbeszéd szabályai, egyoldalúan lökött oda alamizsnát – még az év elején a jegyvizsgálóknál 2,9, a többi munkavállalónál 3,4 %-ban – azért, hogy majd a „népharag” rákényszeríti arra tagjainkat, hogy módosítsák korábbi döntésüket, és heti egy órát ajándékba dolgozzanak a MÁV-START-nak.
Természetesen adott fizetési osztályok felett a munkáltató már nem volt ennyire szűkmarkú, ott két kézzel szórta a bérfejlesztést a számára kedves beosztásokban lévők között. Egyébként, ha a 38 óra iránti vágy mindenkiben ily erős, szakszervezetünk hajlik az egyezségre, de annak ára van, mégpedig ahogy azt több tárgyaláson már elmondtuk, további 4 % személyi alapbérfejlesztés.

Számomra elég visszatetsző, hogy az aláírók csapata, akik magukat szakszervezetnek nevezik, nem a munkáltatóhoz, ne adj Isten a tulajdonoshoz fordulnak ilyen intrikus hangú levéllel, hanem elnökünket próbálják olyan helyzetbe hozni, hogy az lépéskényszert eredményezzen számára. Nekem egyre inkább úgy tűnik, hogy ezen szakszervezetek nem függetlenek a munkáltatótól, ezért akár a KSz kötési jogosultságuk is megkérdőjelezhető. Ebben talán kivétel a MOSZ, aki a KSz megkötésénél 35 %-os műszakpótlékot harcolt ki tagjai számára. Éppen ezért részükről még érthetetlenebb e levél aláírása.
Egyébiránt a szakszervezet – amennyiben bármely szakszervezet vazallusi tettekre ragadtatja el magát – önmagukon kívül, még az általuk képviselt tagoknak is árt. El kéne gondolkodni azon, hogy vajon a mai napon a Lufthansa (Német Nemzeti Légitársaságnál) elkezdődött általános sztrájk, amely 10 %-os bérkövetelésről szól, vajon miért nyer teljes támogatottságot az ott működő szakszervezetek részéről?
Tudomásom szerint azon szakszervezetek vezetőit bármennyire is próbálkoznak, nem igazán tudja a munkáltató, vagy a tulajdonos édesbús szavával, ígéreteivel, - hogy finoman fogalmazzak – magukhoz édesgetni.

A levélhez, így utólag gratulálok, a bekövetkező változás reményében!

Budapest, 2008. július 28.

Üdvözlettel:

Bárány Balázs Péter
alelnök