Vers mindenkinek - gondolatok Vasutasnap előtt
Vasutas sztrájkot szeretne a Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium vezetése – legalábbis, erre lehet következtetni dr. Csepi Lajos szakállamtitkár részünkre megküldött elektronikus válaszleveléből, amiből az derül ki, hogy „egyelőre nem tudunk érdemi javaslattal előállni”. Mármint a Minisztérium.
Ami sajnálatos, és egyben nagyon álságos, ugyanis a 70-80 ezres havi átlagbérű vasutasok helyzetének normalizálása helyett könnyebb politikai kérdést transzformálni követeléseinkből, amelyeknek a többszöröse elment már a sztrájkok okozta kár miatt.
Egy munkavállalók nélküli világban éldegélnek tehát a vasúti és minisztériumi vezetők, akiket cseppet sem érdekel, hogy a végrehajtó szolgálatnál dolgozókat éhbéren tartják. Pitiánerségük minden formában megnyilvánul. Egy példa: május elsejétől a Déli pályaudvaron a munkavállalók nem készíthetnek fénymásolatokat a számlákról, táppénzes papírokról – ahogy erre egy fénymásolt papíron elhelyezett mondat rendszeresen figyelmezteti őket. Felmerül a kérdés: milyen szerződés az, ami lehetővé teszi, hogy egy-két csókos cége bármiféle felelősségre vonás nélkül megengedheti magának azt a luxust, hogy a MÁV-nak kell elnézést kérnie, ha a vásárolt fénymásolók egy évvel beszerzésük után bedobják a törülközőt.Ami sajnálatos, és egyben nagyon álságos, ugyanis a 70-80 ezres havi átlagbérű vasutasok helyzetének normalizálása helyett könnyebb politikai kérdést transzformálni követeléseinkből, amelyeknek a többszöröse elment már a sztrájkok okozta kár miatt.
Vagy: milyen munkáltatói jogkörgyakorló az, aki abban éli ki magát, hogy azt a kevés időt, ami a végletekig leterhelt munkavállalók részére pihenésként adódik két vonat között, hogyan lehetetlenítse el – ahogy ez Békéscsabán, a kocsivizsgálók tartózkodó helyiségében is történik. Czékus menedzser ugyanis azzal a logisztikai problémával tölti nagyon fontos idejét, hogy megpróbálja leszereltetni a televízió antennáját. Nehogy már egy pillanatra is jól érezzék magukat az ott dolgozók. Mondhatnánk: apróságok ezek, de a hozzáállást jól érzékeltetik.
A MÁV szerint – ahogy az a kollektív munkaügyi vita július 9-i fordulóján is kiderült – az egyetlen felelős kérdés, hogy egy esetleges sztrájk miatt nem érnek oda a kitüntetésre az érintettek. Ezen kívül minden más mellékes.
Megkérdeztük a munkáltató képviselőjét: tiltja-e a Minisztérium az egyezséget? A válasz: nem tiltják. De nem is hatalmazták fel őket a megegyezésre. Helyes. A vasút vezetőinek a vállalat vezetésére van felhatalmazásuk, arra, hogy ezt a munkaügyi konfliktusokkal terhelt helyzetet mielőbb megoldják.
Hogy lehetséges az, hogy január közepén Mosóczi László, a MÁV Start akkori elnök-vezérigazgatója nem tartotta követeléseinket irreálisnak – szemben Sigulinszki szóvivő kijelentéseivel, aki nyilván a kommunikáláson kívül ehhez is kiválóan ért.
Akkor, idén januárban, a munkáltatóval közösen előkészített tervezet a Start vonatkozásában szükségtelenné tette volna a sztrájk meghirdetését, pláne megtartását. (Lásd: melléklet, a vers alatt)
Eközben más szakszervezetek vezetői – élükön Minden Vasutasok Atyjával – követeléseink megfúrásával foglalatoskodnak annak ellenére, hogy tagságukból sokan támogatták, és támogatják a VDSzSz követeléseit. Ezek a vezetők úgy látják: egy sikeres megállapodás esetén további szemrehányásokat kapnának tagságuktól, választóiktól. De ahelyett, hogy segítenének a vasutasok problémáinak megoldásában – osztozva a későbbi siker örömén – lépten-nyomon keresztbe tesznek a vasutas munkavállalóknak. Szakszervezetünk azonban nem adja fel, ezért is kezdeményeztünk egy újabb tárgyalási fordulót július 10-én, 9 órára.
A fentiek miatt Vasutasnap előtt álljon itt egy vers Ady Endrétől. Mindenki megtalálhatja a helyét benne:
A grófi szérűn
Nyár-éjszakán a grófi szérün
Reccsen a deszka-palánk
S asztag-városban pirosan
Mordul az égre a láng.
Éjféli hajnal, szörnyű fény ez,
Nincs párja, napja, neve.
Fut, reszket a riadt mezőn
Az égő élet heve.
Koldus, rossz álmú zsellér ébred,
Lompos, bús kutya csahol.
Az egész táj vad fájdalom.
S a gróf mulat valahol.
Szenes kalászok énekelnek
Gonosz, csúfos éneket:
„Korgó gyomrú magyar paraszt,
Hát mi vagyok én neked?”
„Mért fáj neked az égő élet?
Nincs benne részed soha.
Ne sírj, grófodnak lesz azért
Leánya, pénze, bora.”
„Ne félj, a tél meg fog gyötörni,
Mint máskor, hogyha akar.
Élethez, szemhez nincs közöd,
Grófi föld ez és magyar.”
S mégis, amikor jön a reggel
S pernyét fújnak a szelek,
A grófi szérün ott zokog
Egy egész koldus-sereg.
Siratják a semmit, a másét,
- A gróf tán épp agarász -
Érzik titkon, hogy az övék
E bús élet s a kalász.
