Nálunk minden
a vasutasokról szól!

Hírlevél - 2008. 07. 04.


Legalább húsz százalékos létszámleépítésre kényszerítik a Jogi Igazgatóság vezetőjét mindazok, akik a permanens átszervezés betegségéből képtelenek kigyógyulni, így nem is tudják az agyukkal felfogni, hogy a munkaköröket betöltők közül jó páran korábbi baleseteik, sérüléseik, orvosi, esetleg pszichológiai alkalmatlanságuk miatt kerültek a szervezeti egységhez, ami így egyfajta rehabilitációs jelleggel működött.
A konzultáció kezdetétől fogva igen korrekt hozzáállású dr. Neumann Márta igazgatóasszony a július elsejei konzultáción sem vitatta ezt, mindesetre fogadható problémaként jelölte meg, hogy azon fiatalok közül sokan, akik nem rendelkeztek vasúti múlttal, nem minden esetben felelnek meg az elvárásoknak, ami leginkább a munkavégzés során érhető tetten. Válaszunkban ezt különösképp nem vitatva, elmondtuk: aki a munkaszerződésében foglaltaknak nem felel meg, azokkal szemben a munkáltató joga és kötelessége eljárni, nem pedig kényelmesen hátradőlve szakszervezetünkkel megoldatni ezt a problémát. A MÁV-nál szokatlan módon nem kezdett automatikusan cáfolni mindent, amikor az olasz vasúttársaság átszervezéséről beszéltünk, arról, hogy a déli országban képesek voltak leépítés és elbocsátás nélkül csökkenteni a létszámot. A különbség abban rejlik, hogy az olaszoknál nem csak álmodtak a „racionalizálásról”, hanem azt hosszú távú cselekedetek követték.
A munkáltató részére javasoltuk, hogy a részmunkaidős foglalkoztatásról merengjen el – figyelemmel a négyéves megállapodásban foglaltakra – hogy minél kevesebb embert érintsen a leépítés. Természetesen, hangsúlyoztuk, hogy a VDSzSz tagságából csak azokat a munkavállalókat lehet elküldeni, akik amúgy is el akartak már menni a cégtől.
A másik korszakos kérdés a csomagmegőrző ügye, amit a Jogi Igazgatóság érthető okokból nem akar tovább üzemeltetni. Szerintünk logikus az az álláspontja, hogy ezt a tevékenységet az állomásfőnökök hatáskörébe kell adni. Mivel úgy tudjuk, az üzletszabályzat szerint is a Pályavasút feladata a csomagmegőrzés biztosítása, ami azonban nem érzi sajátjának ezt a területet sem – legalábbis nem jobban, mint a forgalmat: azaz sehogy. A csomagmegőrzőt egyébként örökölhetné a Start is, akik ennek még örülnének is, csak ne lennének ott azok a „fránya munkavállalók”.
A munkavállalók egyébiránt átkerülnének a két cég valamelyikéhez, csak még azt nem tudni, melyikhez. A két bürokratikus monstrumnak ugyanis június 30-ig kellett volna megküldenie a csomagmegőrző jövőjével kapcsolatos koncepcióját, talán már mondani sem kell, hogy erre mindezidáig nem került sor.
A kollektív munkaügyi vita július 22-re tervezett következő fordulója előtt július 2-án tettünk kísérletet arra, hogy a munkáltató ismét átértékelhesse a helyzetet, különös tekintettel sztrájkbizottságunk döntésére: ha nincs megállapodás, legkésőbb két héten belül a sztrájkot folytatni fogjuk. Követeléseink egy vonatkozásban változtak: a jogerős bírósági végzés ismeretében nem követelhetjük a MÁV Start munkavállalói részére 2007. július elseje és 2007. december 31. között az alapbérarányos, 10 százalékos tevékenység-kihelyezési pótlék visszamenőleges kifizetését. Természetesen, 2008-ra vonatkozóan már igen, ahogy továbbra se mondtunk le a bíróság által is jogszerűnek, ezzel együtt pedig bérkövetelésnek ítélt 250 ezer forint kifizettetéséről. Így legalább a MÁV vezérigazgatója már nem retteg attól, hogy börtönbe kell vonulnia. A követelésekről a munkáltató nem hajlandó érdemben tárgyalni, ezért ezen a fórumon is bejelentettük: rövidesen sztrájk lesz. A munkáltató ezt sajnálatosnak nevezte, de ész érvek továbbra sem hangzottak el. Ebből is látható, hogy a munkáltatót a tulajdonos pórázon rángatja, és a minisztérium egyes jeles képviselői a vasutasok követeléseinek teljesítését – nem tudni, miért – kizárólag politikai cselekedetnek minősítik.
Egyébként is mit várhatunk egy olyan cégcsoporttól, amelynek egyik tagja – a MÁV Start – még a négyéves megállapodásban szereplő minimumot – az Országos Érdekegyeztető Tanács bérajánlásának középértékét – sem hajlandó megadni. (Eközben a jeles cég bányapályaudvarán – ez a Keleti aládúcolt nemzetközi pénztára – hét órát kell várni a jegyekre, miközben a társaság menedzsmentje és még egy jó pár kiváltságos meghívott vidám mulatozással ünnepli a Start egyéves születésnapját. Legalább az arcbőr vastagsága tekintetében jó helyen vagyunk az Unióban. Időközben egy konkrét helyezésről is be tudunk számolni: a MÁV ZRt. büszkélkedhet a világ második leglassabban bejárható vonalszakaszával Szilvásvárad és Putnok között.) Vélhetően ez a szakasz nem kerül be a Unió vasúti törzshálózatába.
Sajnos, eljutottunk oda, hogy a Vasutasok Szakszervezete vezetése Minden Vasutasok Atyjának egyetértésével – gy.k. Simon Dezső – a kiszervezett és közeljövőben a MÁV szándékai szerint kihelyezésre kerülő vasutasokat megillető 10 százalékos alapbéremelés ellen lobbizik a Kormánynál, miközben plakátokon hülyít mindenkit ennek ellenkezőjéről. (Erről a dicső címről július 3-án értesültünk a Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztériumban Németh László (MOSZ) elképedésére, aki rögtön kifogásolta: nem ilyen apára vágyik.) Merthogy minden a VDSzSz miatt van. Az is, ha például a tíz százalékos kiszervezési pótlékból hamarosan tényleg lesz valami.
A VDSzSz sztrájkjában – tagságunkon kívül – szakszervezeten kívüliek és más, így a VSZ-hez tartozók is egyaránt részt vettek: nem lehet mindenkit ostoba hazudozással becsapni.
(A VSZ kiadványában leírtakat javasoljuk a honlapunkon megtalálható szó szerinti VÉT-jegyzőkönyvekkel összevetni. Mindenképp tanulságos lesz.)
A július 2-i Gépészeti Érdekegyeztetés javát a VÉT mintájára elnevezett GÉT ügyrendjéről folytatott tárgyalás képezte. Több töréspont is volt, a munkáltató szövegében a résztvevőket taglaló résznél „a társaságnál képviselettel rendelkező szakszervezeteket” a reprezentatív szócskával kívántuk kiegészíteni. Mindez nem a kis szakszervezetek kizárását jelenti, hiszen, mint elmondtuk, bármelyik szakszervezet részt vehet az egyeztetésen, azonban káoszhoz vezetne, ha a pár tucat tagot számláló szakszervezetek aláírása a kollektív erejű megállapodások során ugyanolyan súllyal esne latba, mint a több ezer fős érdekképviseleteké.
Ráadásul a MÁV Gépészet ZRt. anyacégtől örökölt KSZ-ében még szerepel a reprezentatív szakszervezetekre vonatkozó kitétel, erre a felvetésünkre azonban a munkáltató igen meglepő érvet rántott elő: mivel július elsején a két, önálló KSZ-szel rendelkező járműjavító is beolvadt a cégbe, a vállalatnál jelenleg három Kollektív Szerződés van hatályban, ami, természetesen, nonszensz.
Ezt az állapotot elkerülendő javasoltuk korábban, hogy a járműjavítók munkavállalóira is vonatkozó KSZ-t még a két cég integrálása előtt kell megkötni. Természetesen, erre sem került sor, mivel Kun Béla ezt is elszabotálta, annak ellenére, hogy Zsoldos Mariannal, a MÁV humánpolitikai igazgatójával a járműjavítókra is vonatkozó közös KSZ megkötéséről még márciusban megegyeztünk. Kun Béla egyébként nem kevesebbre vetemedett, mint arra, hogy egyik munkatársnőjét finomkodó modorával a szakszervezetünkből való kilépésre próbálta rábírni, és ez formailag meg is történt, hiszen szegény kislány jelenleg csekken fizeti a tagdíjat. A folyamatosan dolgozni akaró, munkavágytól fűtött Kun ezt minden negatív következmény nélkül megteheti.
A másik fontos kérdés az volt, hogy a GÉT-en ki jogosult képviselni a munkáltatót. A számunkra kizárólag elfogadható vezérigazgató, valamint vezérigazgató-helyetteseken kívül a munkáltatói előterjesztésben a humánpolitikai igazgató, valamint a vezérigazgató által meghatározott személy is képviselhette volna a céget, amit nem engedtünk meg. Ekkor ugyanis a vezérigazgató, a vezérigazgató-helyettesek sose jönnének el egyetlen ülésre sem. Béla nem szereti a nyilvános üléseket, ezért az ügyrendben is erre tett javaslatot, ami szempontjából érthető, mivel így leplezni lehet kisded játékait: az eredeti szöveg szerint a cég illetékes vezetői és humánpolitikai munkatársai számára lennének csak látogathatóak az ülések. Ez azonban nem jött össze neki, az ülések nyilvánosak, mindenki számára – feltéve, hogy elfogadásra kerül az ügyrend. A VDSzSz ugyanis nem járul ahhoz hozzá, hogy a kis szakszervezetek is egyenrangú aláírói legyenek bármilyen megállapodásnak. A GÉT – már ha lesz ügyrendje – havonta egyszer szerdán 9 és 11:15 között tartja majd üléseit. A munkáltató „pozitív” hozzáállását jól mutatja, hogy az ütemezett gépészeti érdekegyeztetéseken kívül évi öt rendkívüli ülést tartott szükségesnek. Ez egy jó munkaügyi kapcsolatokkal rendelkező cégnél is kevés lenne, nemhogy a Gépészet ZRt-nél.
A meleg környezetben végzett munkavégzésre vonatkozó felvetésünkre szűkszavú válasz érkezett. Eszerint június 23-án ment ki a rendelkezés a szolgálati vezetők számára. Hogy miért csak ilyen későn, arra a munkáltató csak hebegett-habogott, majd kijelentette, hogy a jogkörgyakorlók tisztában vannak az előírásokkal. A munkáltató pillanatnyi magabiztosságát azonban némiképp aláásta, amikor rendkívüli munkavégzés díjazásával javasoltuk kompenzálni azokat a munkavállalókat, akik részére a munkáltató nem biztosította a pihenőidőt. Ettől a Gépészet első embere is zavarba jött, ami érthető: a meleg környezetben való munkavégzésre vonatkozó szabályokat még egyik évben se tartották be. Ennek, illetve a munkáltató felelőtlen magatartásának kontójára írhatók azok a halálesetek, amik a rendszeresen történnek a cégnél. Felhívjuk tagtársaink figyelmét, hogy amennyiben hitelt érdemlően tudomásuk van arról, hogy a vonatkozó szabályokat – ezek a KSZ mellékletében megtalálhatóak – a munkáltató megszegi, gyűjtsék össze, és részünkre mielőbb küldjék meg, hogy a pórul jártaknak némi gyógyírt keressünk.
Szakszervezetünk a KSZ-tárgyalások megkezdésére a jövő hetet jelölte meg, erre azonban a munkáltató nem volt hajlandó, a menedzsment ugyanis várhatóan ki akarja futtatni a jelenlegi KSZ-t, hogy egy sokkal rosszabb feltételeket tartalmazó másik Kollektív Szerződést kényszerítsen a szakszervezetekre majd valamikor december 31. környékén. Ehhez pedig nem asszisztálunk. Elmondtuk: akkor lehet a KSZ-tárgyalásokat elhalasztani, ha a jelenlegibe bekerül a Startnál szereplő kitétel: amíg nem jön létre újabb Kollektív Szerződés, addig a jelenlegi marad érvényben.
Felvetettük az üzemi mozdonyvezetők ügyét is. Félő ugyanis, hogy a munkáltató a Trakció részére kívánja ezt a tevékenységet átjátszani, legalábbis a válaszukból erre lehetett következtetni. A menedzsment szerint ugyanis a gázolaj vételezés a Trakció feladata, így ennek más úton történő megoldása nyilván megoldhatatlan feladat elé állítja a menedzsmentet.
Szakszervezeti oldalról nyalás-falással kezdődött az újabb ismerkedési délelőtt a Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztériumban. A verbális smárolást nyilván az váltotta ki, hogy a szakállamtitkár elmondta: az átlagkereset-növekedés a vasútnál magasabb volt az elmúlt években a versenyszférában dolgozókéhoz képest. Ami aggályos, mivel a versenyszférában – így a vasútnak is bedolgozó alvállalkozóknál – igencsak elterjedt a feketemunka. Másrészt az örömködésre nem sok oka van a vasútnál létező szakszervezeteknek, hiszen idén több ezer munkahely megszűntetését tervezi a munkáltató. Persze, vannak olyan „érdekképviseletek”, akiket ez a körülmény túlságosan nem zavar.
Megtudtuk azt is, hogy szerencsétlen társadalmi helyzetbe születtünk, így tudomásul kell venni, hogy változik a gazdaság, és ezért nem lehet olyan követelésekkel előrukkolni, mint amilyen a gonosz, az államháztartás romba döntését célul kitűző VDSzSz-é is.
A szakszervezeti vezetők nyelvcsapkodását követően kétoldalú megbeszélésre került sor a VDSzSz és a szakállamtitkár között. A tárgyalást követően ismételten reméljük, sikerül a kollektív munkaügyi vitában egyezségre jutnunk.