Tisztelt Tagtársak! - 2008. 06. 24.
„Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel.” Ez a dantei idézet ékesíthetné a MÁV tárgyalótermének bejáratát az ott folyó események miatt. Június 13-i kezdeményezésünkre, a mai napon tartott rendkívüli VÉT ülésen azt gondoltuk, hogy a megtárgyalni javasolt hét napirendi pontok közül legalább egy lesz olyan, amelyben egyezségre tudunk jutni a munkáltatóval, és ne adj Isten ebben partner lesz, pl. a Vasutasok Szakszervezete is. Az ülés majd egy órával később kezdődött miután az arra érdemeseknek fenntartott asztalterítőket a teremből kivitték, mivel gondolom, ha egyszer csak sima érdekegyeztetésről van szó, az azon résztvevőknek meg kell elégedni a ragacsos asztalokkal. Sajnálatos, hogy kifejezett kérésünk ellenére, a MÁV Zrt.
Vezérigazgatója nem tartotta érdemesnek személyével megtisztelni a résztvevőket, és egyetlen helyettese sem gondolja úgy, hogy a legmagasabb szintű érdekegyeztető fórumnak a KSZ-ben rögzített rangját meg kellene őrizni.Mint tudjátok, a MÁV vállalatcsoport egészére vonatkozóan több mint egy hónapja kezdeményeztünk egy komplex foglalkoztatás-politikai megállapodás megkötését, amely azonos jogokat és kötelezettségeket biztosít és ró a MÁV vállalatcsoporthoz tartozó munkavállalók mindegyikére. A munkáltató álságosan azt javasolta, hogy a VDSzSz teljes egészében készítse el a megállapodás-tervezetet, mivel az ő szellemi képességeik korlátozottak a munkahelyek megtartására irányuló eljárások megállapodásba foglalására. Ígéretünknek megfelelően egy héten belül az általatok is ismert tervezetet elkészítettük, a MÁV Zrt. részére megküldtük. Arra észrevétel nem érkezett, így joggal gondoltuk, hogy különösebb vita nélkül – figyelemmel az előzményekre – a megállapodás aláírásra kerül. Mondanom sem kell, tévedtünk, munkáltató úgy tett, mint ha ma látta volna először az anyagot, hosszasan sopánkodott, hogy a munkahelyek megtartása gyakorlatilag oly összeget emésztene fel, melynek nincs forrása: az érdemi tárgyalás elmaradt. A Vasutasok Szakszervezete – bár a megállapodás tervezettel kapcsolatban ellenészrevételei nem voltak – csupán azt szorgalmazta, hogy az általa már korábban aláírt megállapodáshoz csatlakozzunk, amelynek az a szépséghibája, hogy a vállalatcsoporton belüli munkahelyek megőrzésére még csak kísérletet sem tesz.
Ugyan így elbuktuk azon kérdéskör rendezését is, ami a helyettesítési és átirányítási díjak kifizetését hosszú hónapok óta ellehetetleníti. A jelenlévők mindent kitaláltak annak indoklására, miért nem tartják be a Kollektív Szerződésben erre a két intézményre vonatkozó megállapodást. Nem tudunk mást javasolni, mint azt, hogy mindaddig, amíg a helyettesítésről minden esetben nem születik írásos megállapodás, úgy az azt érintő munkákat ne végezzétek el! Hasonlóan kell eljárni az átirányításra vonatkozó munkáltatói praktikákkal szemben is.
Újfent megkérdőjeleződött a MÁV vezetésének szavahihetősége, különös tekintettel a vezérigazgató azon kijelentéseire, amelyet a MÁV-Startra vonatkozóan még 2006. telén tett, és lényege teljesen egyértelmű: a MÁV-Start kiszervezése során az érintett munkavállalók ugyanúgy részesülnek a 10 %-os személyi alapbéremelésben, mint a korábban a MÁV-Cargoba kiszervezett munkavállalók. Ugyancsak személyéhez kapcsolódik azon kifogásunk is, miszerint sorra keletkeznek a bírósági ügyek, a véget nem érő sztrájkokkal terhelt kollektív munkaügyi viták, holott a jelenleg hatályban lévő, általa aláírt négyéves megállapodásban „leteszi a nagy esküt”, hogy szakszervezetünk és a MÁV között esetlegesen felmerülő konfliktusokat, úgymond békés úton rendezik a felek.
Kifogásoltuk a Forgalmi Főosztály magatartását, amely tűri, hogy a minimális létszámnormát figyelemen kívül hagyva történjen a munkavégzés, ráadásul úgy, hogy hiába van a csökkentett létszámhoz kimunkált technológia, annak betartását nem hogy nem követelik meg, hanem kifejezetten nehezményezik, ha az a pár szem vasutas, a munkáját ennek betartásával végzi.
Kértük, hogy végre valahára a főrendelkezők esetében a nappali műszakhoz még egy főt biztosítsanak nem a munkaközi szünet kiadhatósága, hanem a nagy munkahelyi leterheltség hatásainak mérséklése érdekében. A munkaközi szünet kiadása ettől független és nyilvánvalóan egyéb más munkaköröket érintő probléma, amelyet ügyesen összemos a forgalmi „igazgató” azért, hogy lehetőleg egyik ügyben se szülessen megoldás.
Örökzöld témaként tárgyaltuk ismét a munka-alkalmassági vizsgálatok rendjét, különös figyelmet szenteltünk a soron kívüli vizsgálatok elrendelésének módozataira, illetőleg a Vasút-egészségügyi KHT pszichológusainak ügyködésére. Idő közben a soron kívüli orvosi vizsgálat munkáltató által történő elrendelését a MÁV Zrt. vezérigazgatója fellépésünk okán módosította. Ennek eredményeképpen a jövőben már nincs lehetősége a munkáltatói jogkörgyakorlónak arra, hogy megváltozott magatartásbeli problémákra hivatkozva a munkavállalót orvoshoz űzze. Továbbra sem volt hajlandó az EBK osztályvezetője a KHT igazgatójához fordulni azzal az igénnyel, hogy a foglalkozás-egészségügyi orvos a KHT pszichológusaihoz közvetlenül ne küldhessen vasutast. Hiszen amennyiben az orvos úgy ítéli meg, hogy az érintett valamifajta neurológiai problémában szenved, akkor szakorvoshoz (pszichiáterhez) kell őt utalni, aki a vizsgálat során eldönti, hogy a diagnózis megállapításához, illetőleg a szükséges terápia alkalmazásához célszerű-e bevonni pszichológust. Mivel a hajlandóság az abszolút nulla közelében járt, ezért szakszervezetünk Dr. Pásztélyi Zsolt KHT igazgatóhoz kényszerül fordulni ezen abnormális, a tagjainkat sújtó gyakorlat azonnali felszámolása érdekében. Sajnálatos, hogy az EBK vezetése komolyan vette Dr. Bubó dalát, miszerint is „nem segíthet rajta, csak a pszichológus”. Munkáltatót kértük, tárja elénk azon pszichológiai vizsgálati módszer okát, melynek keretén belül a pszichológus a hozzá érkezőket kizárólag javarészt szexuális életük rejtelmeiről faggatja. A hozzánk jutott értesülések alapján úgy gondoljuk, hogy Dr. Freud bácsi lelkes követője kissé túllő a célon.
Ismét indítványoztuk az F2-es Utasítás módosítását. Közismert, hogy a napokban, egy büntetőperben hozott ítélet egyértelművé tette, milyen felelősséggel terhes a jegyvizsgálók és természetesen a mozdonyvezetők ténykedése az ajtók zárását illetően. Ugyanis egy nyitott ajtóval elindult vonatról leszálló utas sajnálatos módon halálos balesetet szenvedett, és ennek minden negatív következményét a vezető jegyvizsgálóra hárították, aki - bár szerinte - az ajtók csukott voltáról meggyőződött, mégis felel a tudtán kívül nyitva maradt ajtóból kiesett utas haláláért. Javaslatunk lényege, hogy a vonat elindulásának csak akkor legyen feltétele a személykocsik ajtajának zárt állapota, ha annak távműködtetése biztosított, és az ajtók zártságáról úgy a vezető jegyvizsgáló, mint a mozdonyvezető hitelt érdemlő módon meg tud győződni.
Szóba került még a 28 Ft/km-es gépkocsi-használat költségtérítése is. Ami igaz, hogy már majd fél éve a pályavasúti szakági függelék részét képezi, mégse tudunk olyan személyről, akit ebben a kegyben a munkáltató részesített volna. Az egy mondatos rendelkezésre a munkáltató kiváló jogászai a Polgári Törvénykönyv terjedelmét meghaladó végrehajtási utasítással válaszoltak, így kísérelve meg elérni azon tény igazolását, hogy miért lehetetlen ezen térítést az egyszerű halandó számára kifizetni.
A Vasútbiztonsági Igazgatóság, mint tudjátok, a sztrájkok alatti utasításellenes vonatközlekedtetések okán tett bejelentéseinket kivizsgálta, és megállapította, hogy azok nagy részben bizonyíthatóak. Mi több arra is ígéretet tettek, hogy az ilyenkor szokásos eljárást az érintettekkel szemben kezdeményezik. A Forgalmi Főosztály jelenlévő munkatársa elmondta, hogy a vonatvizsgálatok elmaradásáért az állomásfőnök, valamint forgalmi szolgálattevőkkel szemben hátrányos jogkövetkezmény kiszabására irányuló munkáltatói eljárást kezdeményeztek. Ugye itt is igaz a népi bölcselet: „Az árulást szeretik, az árulókat kevésbé!”
Mindent egybevetve az érdekegyeztetés frontján szomorúak az állapotok. Az érdekképviseleteket nem tekintik partnernek, vallva a közmondást, „a kutya ugat, a karaván halad”. Úgy vélem, hiába a munkaügyi vitában megfogalmazott követeléseink teljesítésére, illetőleg az egyéb, a mindennapok során felhalmozott problémák, gondok orvoslását sürgető felvetéseinkre – a munkáltató ezidáig tanúsított cinikus magatartását alapul véve – méltó választ várni. Hiszen mindaddig, amíg a vasutas munkavállalókat semmibe veszik, akik csak arra jók, hogy a menedzsment összes ötletrohamának szenvedői legyenek, nem remélhetjük a tisztességes bánásmódot. Ezért erre csak egy választ lehet adni, amelyet megtettünk ez évben már jó néhányszor.
Üdvözlettel:
Bárány Balázs Péter
alelnök
