Azokon a szolgálati helyeken, ahol a vonóvezetékes váltók állítása az előírásokat jelentős mértékben meghaladó erőkifejtést igényel, minél előbb megoldást kell találni, akár úgy, hogy váltják a váltókezelőket, vagy úgy, hogy „fájdalomdíjat” kapnak munkájukért.

Továbbá fel kell mérni, vagy meg kell állapodni arról, hogy melyek a nehéz fizikai munkának minősülő munkakörök. A kocsirendező és a pályamunkás például közepes fizikai munkát végez a jogszabály szerint, a MÁV szerint viszont nem. Ez azonban csapda, mert amikor majd jobbító szándékkal hivatkozunk erre a passzusra, akkor a munkáltató azt fogja mondani, hogy bocs, ezek a munkakörök mégsem minősülnek nehéz fizikai munkának.

Ahol a közlekedési utak kivitele nem felel meg az előírásoknak, a megfelelő javításokig a munkáltatónak meg kell tiltania a rajtuk való közlekedést. Ha ugyanis ezt nem teszi meg, akkor a MÁV egészségüket veszélyeztető feladat elvégzésére kényszeríti a vasutasokat, és ezért a munkáltatót terheli a felelősség.